Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

2. szám - Szemle

szecskák által a fal négyzetcentiméterére kifejtett erő átlagértéke. Boltzmann tehát a fénysugárzást, amiről épp akkortájt igazolódott egy évszázad ragyogóbbnál ragyogóbb kisérleti és elméleti munkája nyomán, hogy elektromágneses hullámokból, azaz az egész térre folyamatosan elosztott energiából áll, diszkrét részecskékből álló rendszerekre, gázokra érvényes termodinamikai egyenletek alapján merte kezelni. Boltzmann az "ortodox" historiográfia szerint éppen azért "logikusan" elődje Plancknak, mert Planck is átlagokra érvényes termodinamikai egyenletekkel irja le sugárzás-modelljében a sugárzási egyensúlyt - a feketesugárzást - létrehozó "oszcillátorai" viselkedését. Se Planck, se Boltzmann nem gondolta természetesen, hogy a sugárzás ténylegesen is valamiféle "részecskékből" állana; a termodinamika törvényeit, s igy a megfontolásaikban központi szerepet játszó Második Főtételt ők különben is általános érvényűnek tartották, "diszkrét" és "kontinuus" rendszerekre egyaránt alkalmazhatónak, illetőleg olyasminek, amiről szólva irreleváns a "diszkrét" - "kontinuus" ellentét, ha ugyan ez az ellentét egyáltalában fölmerült igy bennük. Éppen ezért jelentett az "ortodox" fizikatörténetirás szerint olyan nagy cezúrát, amikor 1900 őszén Planck a kísérletek kényszerítő hatására feladta termodinamika és elektromágneses rezgések ötvözésével nagy gonddal levezetett képletét, s egy olyan félig-meddig empirikus képlettel^/ cserélte fel, amit 1900 december 14 -i felolvasásában csak ama klasszikusan semmiképp meg nem indokolható feltevéssel sikerült elméletileg megalapoznia, "hogy az E energia meghatározott számú kicsiny egyforma részből áll..."16/ "Ettől a naptól datálódik - irja Max von Laue - a kvantumelmélet. Az energia Planck-féle h.V alapértéke nem az eddigi fizika továbbfejlesztését, hanem a fizika forradalmi átalakítását jelentette."17/ Ez a "forradalmiság" mindenesetre nem látszott azonnal; a történetírás a résztvevők és a kortársak retrospektiv lelkesedését lényegesen finomította, ha nem is módosította. Az "orthodox historiográfia" képviselői közül e tekintetben is Kangro jutott legtovább: "Amikor Planck 1900 decemberében azt irja feltevéséről, amiben egy oszcillátorcsoport E energiáját 'meghatározott számú véges egymással egyenlő részből' összetettnek tekinti, hogy 'ez az egész számítás leglényegesebb pontja', akkor ezt nyilvánvalóan csak azért mondja, mert egyébként 'az eloszlás végtelen sokféleképpen lenne megvalósítható'. Nem tudhatta még akkor, milyen nagy horderejű ezeknek a már Boltzmannál éppen igy szereplő energiaelemeknek a föltételezése a fizika rendszerében. Egész figyelmét sokkal inkább a kísérletileg igazolható h és к természeti állandókra fordítja, valamint az anyag és az elektromosság ezekből levezethető mg , L illetve e

e "elemi kvantumaira".18/ Tehát nem tudott ugyan róla, de a fölfedezés mindenképpen "nagy horderejű", a h és к állandók pedig e gyaránt érdeklődése középpontjában állanak. És ami a legfontosabb: Kangro is az "ortodox" uton, Planck sugárzásra alkalmazott /fenomenologikus/ termodinamikai egyenleteinek elemzésével jut el 19ОО decemberéig, amikor Planck uj féllg-empirikus formulája levezetésére valósággal deus ex machinaként az entrópia Boltzmann-féle statisztikus mechanikai meghatározásához nyul. A statisztikus mechanika azután megköveteli a véges számú diszkrét energiaielem.bevezetését, másként az entrópia meghatározásában szereplő állapotvalószinüséget nem lehet kiszámitani. Az £ = h. V energiaelemek.tehát a statisztikus mechanikai fordulatnak köszönhetik megszületésüket. Ha nincsen statisztikus mechanikai "fordulat", akkor nincsen "forradalom" sem. S éppen ezt a fordulatot transzformálja el a képből Kuhn. 15/ uo. 362.

p.: "Vannak, akik Planck ezen lépését a fizikatörténet legnagyobb hatású interpolációjának nevezik, vannak ismét mások, akik ettől a kombinációtól számolják a kvantumelmélet születését." 16/ A kvantummechanika klasszikusai. Válogatott tanulmányok. Szerk. Fáy Gyula és Tőrös Róbert. Bp.,1966,Gondolat. 241 р., ЗО.р. 17/ LAUE,

M.von: A fizika története. Bp.,1960,Gondolat. 179 p.. 148.

p. 18/ KANGRO,

H.: i.m. 225-226.p. 69