Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

2. szám - Szemle

RÓKA FOGTA CSUKA, CSUKA FOGTA - PARADIGMA, AVAGY AZ ANARCHISTA TUDOMÁNYFILOZÓFIA CSAPDÁJA Azt hihettük még nem rég, hogy a tudományok egész történetében nincsen jobban ismert, kevesebb bizonytalansággal terhelt részlet az energiakvantum fölfedezésénél. A források /egykorú s kitűnő modern kiadásokból/ bármikor föllapozhatok, s a nagy eseményt megbizható emlékezések erdejével szőtték körül résztvevők és tanitványaik; többnyire maguk is a nagy fölfedezésből kinőtt elmélet világhires épitői. A kialakult kép annyira tisztának s bizonyosnak látszott, hogy a kákán is csomót keresni szerető tu- , dománytörténetirás szinte elkerülte mostanáig. 1969-ben jelent meg René Dugás könyve Ludwig Boltzmann fizikájáról, melyben röviden vázolta a Boltzmann-féle entrópiafogalom szerepét Planck kvantumelméletének megszületésében. 1962-ben Martin J. Klein egy tömör és alapos eszmetörténeti dolgozatban megmutatta, hogy bár Planck tényleg Boltzmann matematikai módszerével dolgozta ki feketesugárzás-modelljét, az alapvető feltevések s a fizikai tartalom tekintetében mégis lényegesen eltért tőle. Merőben uj utat tört, aminek forradalmi újságát azonban kortársai - jórészt a századforduló fizikai probléma-gazdagsága miatt - nem vették azonnal észre.2/ 1966-ban Max Jammer a kvantummechanika fogalmi fejlődését tárgyaló - s máig erősen ható - monográfiájában szentelt Planck munkásságának is egy rövid fejezetet. 3/ Kiderül ebből, hogy a késői klasszikus fizika korántsem az az idilli, s önelégült tudomány volt, aminek a relativitáselmélet s a kvantummechanika áttörése utáni időkből visszatekintve látszott. Jammer a hagyományos képpel ellentétben elméleti s kisérleti kételyekkel gyötört kort rajzol, mikor sokan klasszikus elméletek tudottan helytelen alkalmazásától sem riadtak vissza, hogy legalább átmenetileg kisegitő levezetéseket találjanak. így például Willy Wien, aki a századvégen annyi fejtörést okozó feketesugárzás intenzitásának hőmérséklettől s hullámhosszúságtól való függésére vezetett le egy Ígéretes általános összefüggést, aminek már csak annyi "szépséghibája" volt, hogy szerepelt benne egy egyelőre ismeretlen f ( T_) függvény, a hőmérséklet s a hullámhossz valamilyen függvénye. S hogy ezt kiküszöbölhesse, Wien /V.A. Michelson "szerencsés ötlete" nyomán/ különös feltevésekhez folyamodott. Föltételezte, hogy a sugárzás hullámhosszusága csak a kibocsájtó molekulák rezgéssebességétől függ, és a hullámhosszúságok eloszlását valamiképpen a kinetikus gázelméletből ismert Maxwel1-Boltzmann-féle se1/ DUGÁS,R.: La théorie physique au sens de Boltzmann et ses prolongements modernes. /А fizikai elmélet Boltzmann értelmezésében és modem meghosszabbításai./ Neuchatel,

1959,Griffon. 3O8 p. 2/ KLEIN,M.J.: Max Planck and the beginnings of quantum theory. /Мах Planck és a kvantumelmélet kezdetei./ = Archive for History of Exact Sciences /Berlin/, 1960-62. 1.vol.

5.no. 459-479.p. Klein később több fontos közleményben folytatta fejtegetéseit, s hangsúlyozta Boltzmann szerepét a kvantumelmélet előkészítésében. 3/ JAMMER,

M.: The conceptual development of quantum mechanics. /А kvantummechanika fogalmi fejlődése./ New York,

1966,McGraw-Hill. 399 p. 65