Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

5. szám - Szemle

adatai és terhei évről-évre jelentősen növekednek. A létszámstruktúra ezért egyre inkább kórosan deformálódik! A dolgozók tényleges száma 1978-ban az előző évihez képest az átlagot meghaladóan nőtt a tanszéki kutatóhelyeken /3,2 %-kal/, az átlagosnál kisebb mértékben a K+F intézetekben /0,8 %-kal/, és valamelyest csökkent az egyéb K+F intézményekben /0,2 %kai/. Tudományágak szerint vizsgálva, az átlagot jóval meghaladó volt a létszámnövekedés a társadalomtudományokban és az agrártudományokban /5,0 % ill. 3,7 %/• A tudományos fokozattal rendelkezők országos száma az előző évi 6 160 főről 1978-ban 6 460 főre változott; a növekedés egy év alatt 300 fő, 4,8 %. Az akadémikusok száma 3,3 %-kal csökkent, a tudományok doktorainak sz ama 6,9 %— kai és a tudományok kandidátusainak száma 4,8 %-kal növekedett. A korábbinál nagyobb mértékben, 8,6 %-kal nőtt a szervezett aspiranturában résztvevő ösztöndij'as és levelező aspiránsok száma. A tudományos fokozattal rendelkezők országos számán belül - az előző évihez hasonlóan - 68,8 %-ról 67,7 ?4-ra csökkent a megfigyelt K+F intézményekben dolgozók számaránya. A megfigyelt K+F intézmények kutatólétszámán belül a korábbi években fokozatosan csökkent, majd az utóbbi néhány évben növekedett a tudományos fokozattal rendelkezők számaránya. Ez a folyamat, most ismét megtört, s ez az arány az előző évi 11,9 %-ról 11,7 %-ra csökkent! Ez a mutató a tanszéki kutatóhelyeken változatlan maradt, a másik két intézménytípusban csökkent; az orvostudományokban nőtt, a többi tudományágban csökkent. Feltűnő, hogy a műszaki tudományokban kialakult amugyis igen alacsony, 5,2 %-os arány 1978-ban 5,0 %-ra csökkent /itt abszolút számban is jelentkezett bizonyos mértékű csökkenés/. A tudományos fokozattal rendelkezők száma a megfigyelt K+F intézményekben az előző évihez képest átlagosan 3,2 %-kal nőtt, ezt meghaladó mértékű volt a növekedés a társadalomtudományi, a természettudományi és az orvostudományi K+F intézményekben. A nők számaránya a kutatók között az utóbbi években lassan, de fokozatosan növekszik, s az előző évi 25,7 %-ról 1978-ban 26,1 %-ra emelkedett. Ez az arány még mindig indokolatlanul alacsonynak tűnik. A kutatónők közül a vezetőállásuak számaránya nem változott, 1978-ban is az előző évben elért 8,6 %-os szinten maradt. A kutatók és segéderők aránya országos átlagban és mindegyik intézményi szektorban romlott ! Egyenértékszámok alapján számitva, a 100 kutatóra jutó segéderők száma az 1977.évi 109 főről 1978-ban 102 főre csökkent. Ez ugyan csak tájékoztató jellegű adatként kezelhető, mert az előzőekben emiitett felmérési módszerváltoztatás nyomán a KSH a fajlagos mutatókra nem közölt összehasonlításra alkalmas adatokat. A közvetlen összemérés valószinüsiti, hogy a kutatók kutatási asszisztenciával /a segédszemélyzet mellett adminisztratív és egyéb alkalmazottakkal, közöttük pl. gépirókkal, ügyintézőkkel stb./ való ellátottsága is tovább romlott. A RÁFORDÍTÁSOK ALAKULÁSA A KSH közlése szerint a K+F ráfordítások teljes évi összege - folyó árakon az előző évi 1?,8 milliárd Ft-ról 1978-ban 19,2 milliárd Ft-ra nőtt. A növekedés mértéke közvetlen összeméréssel 7,8 %-os, a KSH által közölt összehasonlító index szerint 7,5 %-os. A növekedés üteme lényegesen elmaradt az előző évitől /20,1 %/, ami viszont kiugróan magas volt. Az évenkénti növekedési ütemek mostanában tapasztalt jelentős eltérései feltűnően jelzik, hogy makroszinten a ráfordítások alakulásában nem érvényesül tervszerű befolyásolás, vagyis ez kivülmarad a tervezés tényleges hatókörén, ami számos irányitási problémát vet fel. A tulajdonképpeni /azaz a tudományos szolgáltatások, kisérleti termelések és egyéb tevékenységek ráfordításaitól megtisztított / K+F ráfor478