Tudományszervezési Tájékoztató, 1980
1. szám - Szemle
sitik őket. Megfelelő tudományos eredmények elérése után adjunktussá léphetnek elő. A három fokozat végigjárásához rendszerint nyolc év szükséges, ezalatt kell elkészíteni és megvédeni a doktori értekezést. Az ezt követő docensi kinevezés után a kutató már bizonyos professzori teendőket is ellát és felkészül a hab:litációs doktorátusra. A rangosabb egyetemi és akadémiai intézetek szigorúan érvényesitik e rendszert, másutt azonban egy sor oktató nem rendelkezik a beosztásához előirt fokozattal. A doktori fokozatok rendszerint egyéni teljesítményekhez kapcsolódnak, de ujabban a kollektiv teljesítményeket is dijazzák. A legutóbbi ötéves társadalomtudományi kutatási terv ösztönzi a társadalmi struktúrákkal, a tervezési és irányitási rendszerekkel, a nemzeti identitás fejlődésével és az oktatási rendszer reformjával kapcsolatos team-munka jellegű kutatásokat. A Lengyel Tudományos Akadémia néhány intézete kivételével a tanársegédeknek átlagosan heti 9 órás oktatási kötelezettségük van, a minisztériumi kutatóintézetekben pedig az ügyintézés csökkenti a kutatásra forditható időalapot. A fiatal kutatók helyzetének megkönnyítésére hozták létre a posztgraduális képzési rendszert, ahol kislétszámu csoportok 3—4 éven át hallgatnak előadásokat, szemináriumokat s kijelölt témavezető irányításával készitik el disszertációjukat. A FIATAL KUTATÓK MINŐSÍTÉSE Az egyetemi oktatás színvonalának megőrzése végett az egyetemi oktatók is alkotó kutató munkát végeznek, hiszen enélkül nem tudnák sikeresen átadni a legújabb tudományos eredményeket és módszereket diákjaiknak. Az 1976-1977. évben mintegy 50 ezer kutató dolgozott az egyetemeken, 21 ezer az akadémiai és minisztériumi kutatóintézetekben. A tudományos főmunkatársak száma az egyetemeken 8 ezer, az akadémiai s egyéb intézetekben pedig 3 400 volt. Az akadémiai intézetekben foglalkoztatott főmunkatársak 19 %-a, a munkatársak és segédmunkatársak 13 %-a társadalomtudományi intézetekben dolgozott, a kutatóállomány több mint fele műszaki kutatóintézetekben működött. Lengyelországban a társadalomtudományok területén szerez habilitációs fokozatot a minősítettek egynegyede, mig a Szovjetunióban a kutatók 11 %-a, az NDK-ban 5 % _ a dolgozik társadalomtudományi területeken. A KUTATÓKÉPZÉS GONDJAI A kutatói pályára lépők motivációjában kiemelkedő szerepet játszik az ismeretszerzési vágy, a kreativ és független munkavégzés lehetősége. A tanársegédek előmenetelét viszont nagyobb mértékben befolyásolja jellemük megitélése, mint a kutatói kíváncsiság és a független gondolkodásmód. A tanársegédek többsége értelmiségi családból származik, egynegyedük családjában egyetemi oktatók és kutatók is találhatók. Lengyelországban nagy az egyetemi és kutatóintézeti munka társadalmi presztizse, s ennek a fiatal kutatók is haszonélvezői. A fiatal kutatók ismeretei kielégitő szinvonaluak, motivációjuk azonban nem megfelelő; kiválasztásuk hagyományos módszerekkel történik, előmenetelük nagymértékben függ a témavezetőjükkel való kapcsolattól. A fiatal kutatók konfliktusai főként a szervezetben elfoglalt helyükből, szerepükből fakadnak. A tanársegédek nyolc évig dolgoznak viszonylag alacsony bérért, eredményeiket évenként értékelik s tudományos teljesitményt várnak tőlük. Ugyanakkor egykori diáktársaik más pályákon rosszabb tanulmányi előmenetel után is jóval kedvezőbb szervezeti beosztásba, jobb kereseti lehetőségek közé kerülnek. A tanársegédek csoportján belül jól megkülönböztethető a sikeres kutató, valamint az oktató tipusa. Tapasztalatok szerint azok a kutatók eredményesebbek, akik mentesülnek a különféle oktatási és egyéb feladatok alól s energiájukat teljesen a kutatásra fordithatják. A doktori értekezések minőségét viszont a jelek szerint nem befolyásolja az oktatói gyakorlat. 34
