Tudományszervezési Tájékoztató, 1980

1. szám - Szemle

A jelenség magyarázata —bonyolultsága ellenére is— kézenfekvő. Az iparilag fejlett tőkés országokban az utóbbi évtizedekben a tudományos-műszaki haladás révén növelték a munka termelékenységét, a bruttó nemzeti termelést, a fejlődő országok viszont a termelés növekedésének a felét pusztán extenziv fejlesztéssel érték el. A munka termelékenysége terén igy tovább növekedett az iparilag fejlett tőkés országok és a fejlődő országok közötti különbség. 1950-ben a fejlődő országok mezőgazdaságában a munka termelékenysége a fejlett tőkés országok színvonalának mindössze 18 %-át érte el, 20 évvel később, 1970-ben pedig már csak a 9,5 %-át. A hazai termékek egy főre jutó bruttó termelésében a fejlődő országok az ötvenes években 11-12-szeresen, a hetvenes években 13-14-szeresen maradtak le az iparilag fejlett országok mögött. A nem szocialista világ tudományos kutatómunkákra, kísérleti tervező, fejlesztő munkákra fordított összkiadásából a fejlődő országok mindössze 2 %-kal veszik ki részüket; a bejegyzett szabadalmaknak mindössze 1 %-a származik ezekből az országokból. A fejlődő országok növekvő elmaradottságának fő oka az, hogy nem tudják a fejlett ipari országokkal azonos mértékben hasznosítani a tudományos-műszaki forradalom eredményeit. TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK • A tudományos-műszaki haladással egyuttjáróan növekednek az emberiség természeti kincsekkel, természeti erőforrásokkal való ellátásának komplex problémái is. Közöttük is első helyen állnak a nyersanyagellátás, az energiaellátás, az élelmiszertermelés problémái, a világtengerek /főként a Csendes-óceán/ hasznosítható kincseinek, fehérje- és más vagyonának feltárása és felhasználása, a környezet védelmével kapcsolatos problémák. A fűtőanyagok, az energia növekvő fogyasztása és ipari felhasználása, az élelmiszertermelés és a népesség számának fordított arányú növekedése, az ökológiai rendszerek szennyeződése nagyon súlyos következményekkel járhat az egész emberiségre nézve . Alaptalan lenne azt állítani, hogy a természeti kincsek, természeti források belátható időn belül teljesen kimerülnek, a fenyegető veszély azonban csakis a tudományos erőfeszítések fokozásával, a tudományos erők koncentrálásával, jobb felhasználási megoldások keresésével, uj, eddig fel nem használt készletek és források felkutatásával, sőt megteremtésével hárítható el. Nem jelentéktelen a hulladékok és melléktermékek felhasználása. Az emberiség évente mintegy 100 milliárd tonna természeti kincset emel ki a föld mélyéről, ennek 70-90 százaléka termelési és fogyasztási hulladékká változik, ami csak szennyezi a környezetet. A hulladéktömeg javarésze azonban feldolgozható és hasznosítható lenne, sőt az adalékanyagokat hasznosító zártciklusu termelés kiküszöbölhetné a hulladéktermékek keletkezését. A természeti kincsek hasznosítására megvannak ugyan az egyes országok, térségek adottságai szerinti specifikus eljárások, módok, de a kérdés maga globális megoldásra vár. A tudományos-műszaki haladás egyrészt fokozza kiegészítő nyersanyagkészletek bevonását a gazdasági forgalomba, másrészt viszont növeli a fűtőanyagok és a nyersanyagok termelésének és fogyasztásának hatékonyságát, bőviti az anyagi termelés bázisát. Folyamatosan növekednek a környezetvédelemre fordított kiadások. A fejlett tőkés országokban jelenleg a BNT 0,5-2,5 %-át érik el, de a tudományos-müszaki haladás és a termelés növekedése következtében még tovább nőnek. 16