Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Bibliográfia

A harmadik rész a sokoldalú együttműködési egyezmények és szerződések dokumentumait tartalmazza. SENENT-JOSA,J . : Miseria y dependencia científica en Espana. Barcelona, 1977,Laia. 251 p. A tudomány nyomorúsága és kiszolgáltatottsága Spanyolországban. MTA NACHMIAS.D. - NACHMIAS.Ch.: Research methods in the social sciences. London,1976,Arnold. X,335 p. Kutatási módszerek a társadalomtudományokban. A kézikönyv feladata a társadalomtudományi problémák tudományos megközelítésének elemzése, ismeretelméleti alapjainak tisztázása. Rendkivül fontos a társadalomtudományok fejlődése szempontjából, hogy a tudósok többsége megegyezzen az ismeretelméleti alapokat illetően, ami természetesen nem jelenti ezek kritika nélküli elfogadását; a rendszer továbbfejlesztéséhez az ésszerű kritika elengedhetetlen. A szerzők a tudományos kutatást hét összefüggő témát felölelő folyamatként tekintik. Ezek a következők: a kutatható problémák megfogalmazása, hipotézisek felállitása, a kutatási forma kialakitása, mérés, adatgyűjtés, adatelemzés és általánosítás. Az egyes fejezetek világosan tagoltak, értékes irodalomjegyzéket tartalmaznak, összefoglalásaik a továbbkutatandó problémákat körvonalazzák. Az empirikus kutatás alapelemeinek elemzése után a mérés jelentőségével foglalkoznak, melyhez elválaszthatatlanul kapcsolódnak az érvényesség és a megbízhatóság kérdései. Az adatgyűjtő módszerek közül az irányitott és nem irányitott megfigyelési eljárásokat vizsgálják, a diszkrét eljárások célját, fajtáit és felhasználását mutatják be; az adatfeldolgozásnál és elemzésnél a kódolási rendszer kidolgozását, a gyakoriság-megoszlási tipusokat, a sokváltozós elemzést tárgyalják. Nachmiasék munkája a gyakorlati tevékenységet végző társadalomtudósok számára nélkülözhetetlen segédkönyv. Senent-Josa, haladó katalán tudós és politikus az utóbbi években irt, különböző folyóiratokban megjelent cikkeit gyűjtötte össze a kiadványban. A cikkek az iró aggodalmát fejezik ki, mi lesz a spanyol tudománnyal, mivé lett a spanyol tudomány a diktatúra 40 éve alatt. Az első fejezet cikkei a spanyol tudomány állapotát irják le és hasonlítják össze más országok helyzetével. Spanyolországban 2 000 főfoglalkozású kutatót tartanak számon, 100 000 lakosra tehát nem egészen 10 kutató jut — szemben az NSZK 63, Olaszország 40 kutatójával. Az UNESCO I97O.évi adatai szerint Spanyolországban összesen 3 486 személy foglalkozik kutatással, а ВNT 0,22 %-át használva fel. Az európai országok közül egyedül Görögország szűkmarkúbb a kutatással: a BNT 0,17 %-át forditja K+F-re, mig Franciaország 2,5 %-ot, Svájc 1,37 %-ot, Olaszország 1,3 %_ot, Málta 0,29 %-ot. Még a harmadik világ országaival való összehasonlítás is előnytelen Spanyolország számára: EAK: 0,75 %, India 0,35 %, Törökország 0,33 %. A második fejezet arról a harcról számol be, melyet a tudományos kutatók kénytelenek nap mint nap megvívni egy olyan országban, ahol tudományra évente és lakosonként alig több mint 110 peseta jut. A harmadik fejezet a tudomány és a politika összefonódását mutatja. Spanyolországban az egyes régiók tudományos színvonala igen eltérő; a szellemileg-kulturálisan kiemelkedő Katalónia például igen nehezen tud érvényesülni. A cikkek megismertetnek a huszadik századi katalán tudományoskulturális-felsőoktatási intézmények történetével és a katalán nyelv tudományos kifejezésre való alkalmassága mellett törnek lándzsát. 98