Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

világot. Önmagában véve mindegyik igen dicséretes, de az emberi lét tényleges veszélyeztetettségi mértékével, a kockázat valóságos nagyságrendjével kapcsolatos meggyőző adatok hiányában e rendszabályok végeredményben széles körű cinizmust váltanak ki, zavarják a munkahelyi klimát, s lassan megbénitják az ország gazdasági életét. VISSZA A TUDOMÁNYOS NORMÁKHOZ! Lelkesen kell támogatni az olyan lépéseket, mint a légtisztasági törvény módositása, amely a költséghatások figyelembevétele nélküli teljes kockázat-kiküszöböléssel szemben a döntést a költségráfordítások és az elérhető környezetjavitási eredmények arányára alapozza. A tudományos közösségnek vállalnia kell azt a terhet, hogy számszerüsitse a kockázat, az egészségügyi következmények és a költségek összefüggését. Egy évtizeddel ezelőtt még szükséges lehetett a potenciális kockázatok tudatosítása, s annak sejtetése, hogy a potenciális kockázat azonos a világosan meghatározható veszéllyel. Ma időszerű visszatérni a tudományos etikához és normákhoz. A tudományos megismerés jelenlegi szakaszában, minden tudományos és műszaki vonatkozású politikai döntést erős bizonytalanság mellett kell meghozni. Lehet, hogy a közvélemény csodálkozni fog azon, hogy a tudomány még nem ismeri a döntéshez elengedhetetlenül szükséges összes elemet, a tudomány azonban csak akkor őrizheti meg helyét a társadalomban, ha bevallja tudatlanságának és bizonytalanságának mértékét. A tudósok akkor szolgálják legjobban a társadalmat, ha a tudományos etika és nem a politika kategóriái szerint tevékenykednek. A TUDOMÁNYELLENES ERŐK CÉLTÁBLÁI A nukleáris energia és a nukleáris fegyverek jelentik a tudományellenesek fő céltábláját. A biztonsági, szennyezési és felhasználási veszélylehetőségeket a tudomány ma még nem tudja teljesen elháritani, s bár az idő múlásával elfogadható megoldások várhatók, a viták nem fognak megszűnni az őket kiváltó, eltérő társadalmi és politikai értékitéletek miatt. A könnyü-vizreaktorok esetében pl. a felbecsült kockázat évenként és gigawattonként 0,5 haláleset, ami 1/200 veszélyeztetettséget jelent a kőszénbázisu erőmüvekben fejlesztett villamosárammal szemben. Az életveszély esélye gyakorlatilag zérus, hacsak nem tételezünk fel egy nagyobb katasztrófát; a közúti közlekedésben és néhány más területen jóval nagyobb a veszélyeztetettség mértéke. Végső soron azonban a társadalom dönti el, hogy a gyakori, halált okozó kis balesetekkel szemben miként értékeli egy hosszabb időszakban egyszer bekövetkező, de nagyobb méretű esetleges katasztrófa lehetőségét. Más vélemények abból indulnak ki, hogy a nukleáris energia elterjedése, illetve kockázatainak kiküszöbölése olyan biztonsági intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek alááshatják a demokratikus társadalom alapjait. Megint mások szerint a nukleáris energia szimbolizálja a bürokratikusán és centralizáltan irányitott technológiai fejlődés modelljét, melyben az állampolgárok felelősségre nem vonható szakértőknek adják át az ellenőrzést. A modern technológia ellenzői figyelmen kivül hagyják, hogy a decentralizáltan kiaknázható háztartási napenergia, szélmalmok stb. csak egy viszonylag fejlett ország által használhatók fel,

s nem jelentenek alternativát a túlnépesedett országok tömegei számára. Az emberiség már belépett abba az átmeneti szakaszba, amikor a szénhidrogénbázisu energiagazdálkodást a szinte korlátlanul megujitható uj energiaforrások váltják fel. Viharos fél évszázad előtt állunk, melynek kimenetele attól is függ, miként sikerült a társadalmat, s a politikai szférát mozgósítani a szükséges kutatás-fejlesztési programok támogatására és bővitésére. 55