Tudományszervezési Tájékoztató, 1979

1. szám - Szemle

A koordinációs központok alapokmánya a tagországok illetékes minisztériumai, vagy más, erre felhatalmazott intézményei /mint például a magyar OMFB/ által aláirt egyezmény. Az egyezmény csak a közös program fő irányvonalát és feltételeit határozza meg: a kutatási területet és együttműködési formáit; a részvételi feltételeket és a befejezés tervezett időpontját; a pénzügyi feltételeket; a központot képviselő testület hatáskörét és kapcsolatait a KGST-vel, illetve esetenként más érdekelt nemzetközi szervezetekkel; végül az egyezmény érvénybelépésének feltételeit. A közös program részletkérdéseit, a tényleges kutatómunka és az elért eredmények hasznosításának feltételeit a közvetlenül érdekelt kutatóintézetek egymással kötött szerződései szabályozzák. A közös program irányításában két testület illetékes: - a résztvevő országokat képviselő megbízottak Tanácsa, amely a programmal kapcsolatos, nagyobb jelentőségű döntések /program módosítása, eredmények hasznosítása stb./ meghozatalára jogosult; - a program gyakorlati végrehajtását irányító testület, amely rendszerint egy, a résztvevők által megbízott nemzeti K+F intézmény /a koordinációs központ, ld. 3-táblázat/. A finanszírozás módszereit illetően vannak bizonyos különbségek az egyes K+F programok között, de jellemzőik azonosak: - az egyes résztvevő országok pénzügyileg is felelősek a közösen megfogalmazott munkaterv alapján nekik jutó kutatási feladatokért; - bizonyos munkálatok esetén megállapodhatnak közös finanszírozásban is. A nemzetközi K+F csoportok pénzügyeit mindig a megállapodás szerint befizetett részösszegekből fedezik; - a koordinációs központok közvetlen működési költségeit mindig a vendéglátó ország fedezi. Eredmények. A koordinációs központok létrehozása lehetővé tette a KGST-országok K+F együttműködésének erősítését és diverzifikálását több fontos területen. Ezeknek —távolról sem teljes— jegyzéke a következő: K+F ágazat Közös kutatási területek Mezőgazdaság és élelmiszeripar Energia Fajtanemesités; a mezőgazdaság gépesítése és automatizálása; az élelmiszerek tápanyagérfékének növelése és uj élelmiszerfajták kutatása; uj növényvédőszerek és biológiai növényvédelem; uj műtrágyák; matematikai módszerek és a számitógépes adatfeldolgozás bevezetése a mezőgazdaságban; élelmiszeripari termékek feldolgozása és csomagolása. A földgáz üzemanyagként való felhasználása és az ehhez szükséges felszerelések kifejlesztése; a szén uj felhasználási módszerei; fütő- és kenőolajok adalékanyagainak tanulmányozása és előállitása; uj energiaforrások. Környezet Környezet- és tájvédelem; a légszennyezés ellenőrzése; a háztartási és ipari hulladékanyagok megsemmisítése, illetve újrahasznosítása; közegészségügy és környezet; a környezetvédelem jogi és intézményi kérdései; a meteorológia és a környezetvédelem; vízgazdálkodás. 48