Tudományszervezési Tájékoztató, 1979
1. szám - Szemle
NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATOK A 7.számu ülésszak a 6. folytatása volt /a kutatás kutatása témakörben/. Ebben a szekcióban a 6 országra /Ausztria, Belgium, Finnország, Magyarország, Lengyelország, Svédország/ kiterjedő UNESCO-összehasonlitó vizsgálat részeredményeit tárgyalták meg. Ezt az ülést a 33»sz. Kutatási Bizottsággal /А szociológia logikája és metodológiája/ közösen rendezték az 1977•szeptemberében Budapesten már vitára tűzött témakör szerves folytatásaként "A kutatóegységek teljesítményének és szervezetének nemzetközi összehasonlító vizsgálata" cimet viselő program eddigi eredményeiről. Uppsalá-ban a következő előadások hangzottak el:J.P.Aimetti - N. Visart "A kutatóegységek alternativ tipológiája mint megismerésük és irányitásuk eszköze"; Marja Alestalo /Finnország/: "A befolyásolás mintái a kutatómunkában: az autonómia és demokrácia problémái"; Joseph Cheng: "Koordináció a kutatási szervezetekben: rendszerek és szociálpszichológiai szemlélet"; Karin Knorr - Roland Mittermeier /Ausztria/: "Egyéni publikációs termelékenység és a felhalmozódó előnyök"; Richard Stankiewicz: "A vezetés tipusának hatása a kutatócsoport méretei és tudományos teljesítőképességük közötti viszonyra"; V.Stoltke-Heiskanen - N. Visart - C.Gainche: "Hat ország kutatási, hatékonysági és stabilitási mintáinak összehasonlítása". Ezen az ülésszakon a magyar kutatók —Szántó Lajos és Haraszthy Ágnes— a kutatási tevékenység tervezésével kapcsolatos eredményeikről számoltak be. A nemzetközi vizsgálat keretében a szegedi Biológiai Központban szerzett tapasztalataikat is felhasználva kimutatták, hogy országonként milyen eltérések vannak a kutatási programok koherenciája, a feladatok konceptuális relevanciája és a kutatóhelyen létesült kooperáció között. Az utóbbi két szempont tekintetében kedvezőbb a nemzetközi átlag, mint a programok koherenciája vonatkozásában. Hazai vonatkozásban emlitésre méltó,hogy a feladatok izgalmassága és a kooperáció szükségességének elismerése magas értékeket mutat. A nemzetközi átlag viszont arra figyelmeztet, hogy a team-szervezetek kérdése korántsem problémamentes. Szántó és Haraszthy érdekes és feladatkijelölő következtetése, hogy hazánkban a kutatás mikroszintjén /csoport/ korántsem rendelkezünk annyi tapasztalattal, mint a nemzeti és intézeti makrotervezés szintjén. Adatokkal bizonyították, hogy a kutatók, bár jól informáltak a kutatóhelyen folyó szakmai munkákról, lényegesen kevesebbet tudnak a szervezési kérdésekről, még kevésbé vesznek részt a vizsgálatok tervezésében. Különönösen az tűnik magyar sajátosságnak, hogy a kutatók sokkal i n formáltabbak a tervezésről, mint amennyire résztvesznek a tényleges tervezésben. Előadásuk harmadik kérdésfelvetése azt mutatta be, hogy a kutatók általában .kevés figyelmet szentelnek a tervezési módszerek kiválasztásának. A hagyományos módszereket gyakrabban részesitik előnyben, mint a modern tervezési-szervezési technikákat. A szerzők ezzel kapcsolatban azt javasolják, hogy a kutatócsoportok szintjén folytatott tervezési gyakorlatban tudatosan kiművelt metodológiát kellene alkalmazni. Véleményük szerint a tervezés szerepe egyre fontosabbá válik a kutatási feladatok prioritásának megállapításában és a kutatási potenciál fejlesztésében. SZERVEZETI-ADMINISZTRATÍV FEJLEMÉNYEK Az adminisztratív /Business Meeting/ ülésen /4.sz./ az alábbi kérdések kerültek napirendre: 1. Az uj vezetőség megválasztása. Kihirdették az előzetesen postán lebonyolított titkos szavazás végeredményét: Elnök P. Weingart /NSZK/, alelnök: M.Mulkay /Anglia/. Titkár: Jerry Gaston /USA/. Uj vezetőségi tagok: Harriett Zuckerman /USA/, Jehuda Elkana /Izrael/, Rolf Klima /NSZK/, V.Kelle /Szovjetunió/, Zbigniev Kowalewski /Lengyelország/ és Farkas János /Magyarország/. 2. A Kutatási Bizottság tagságának kritériumai, amelyeket Szalai Sándor vetett fel .Határozat született arról, hogy Szalai javaslatait az uj vezetőségnek kell majd megfontolnia. 40
