Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Figyelő

mozgás és előrehaladás lehetetlenné válnék, és a helyzet "önmagát robbantaná fel". A tudományos karrierekre kidolgozott Nowakowska-féle dichotómikus osztályozórendszer segítségével könnyen ki lehet "sakkozni", hogy a képességek /alkotó, illetve szervező tipus/ és motivációk /tudományos eredmények, illetve társadalmi hatalom elérése/ metszetében a tudományos karrierek tömkelegében egyáltalán milyen tipusu változatok alakulhatnak ki. Ám a karrier tipusa, amennyiben a képességek és a motivációk egyensúlyban vannak egymással, önmagában még nem kóros jelenség. Ellenkezőleg: a tudomány területén egyik és másik fajta karrierekre is szükség van. /Pl. a szervezőképesség és a társadalmi hatalom elsődleges jegyében álló karrierek révén részesülhet valamely terület előnyös dotációkban, megrendelésekben és társadalmi presztízsben./ A baj ott kezdődik, ha valaki szerény képességekkel társult nagyméretű hatalomvágy esetén kaphat vagy kap a tudományban túlságosan nagy szerepet és hatalmat , illetve jogot az ezzel való visszaéléshez. A Nowakowska-féle osztályozórendszerrel kapcsolatban az is elmondható, hogy több-kevesebb tudatossággal minden érdekelt maga választja meg karrierjének típusát. Éppen ezért igen óvatosnak kell lenni ebben a kérdésben. Hiba lenne, ha mindenkire, akinek "jól megy", egyszerűen ráragasztanák az "érdemen felüli karriert ért el" cimkét. Nowakowska kutatásaiból kiindulva, elméletileg csak annyi szögezhető le, hogy az érdemen felüli tudományos karrierre való törekvésnek is lélektani indítékai vannak, illetve hogy bizonyos tipusu egyedek "fogékonyabbak iránta", mint mások. Ahhoz, hogy az érdemen felüli tudományos karrierek ténylegesen ki is alakulhassanak, meghatározott körülményekre "van szükség". Azokban az ágazatokban és tudományágakban, ahol a teljesítményeket nagy eredményeket produkált egyéniségekéhez lehet hasonlítani, e tekintetben kisebb a veszély, ugyanis a nagy egyéniségek valamiféle "láthatatlan kollektívaként" gátat emelnek az érdemen felüli karrierek kialakulása elé. Ez a fajta védekezés főként azokban a tudományágakban lehet hatékony, amelyek nem közvetlen társadalmi megrendelésre "termelnek". Ezzel szemben az alkalmazott tudományok esetében nagyon sok függ attól, hogy a megrendelő —azaz a társadalom— valóban felkészült-e a tudománynak adott megrendelések átvételére, és hogy egyáltalán szándékában áll-e gyakorlati hasznosításuk, megvalósításuk. Ha a tudomány valahol csak dekorációnak számit, ha az általa produkált eredmények valóságos voltának verifikálására a gyakorlatban nem kerül sor, ez máris megteremti az érdemen felüli karrierek táptalaját. Egy ilyen szituációban mi sem könnyebb, mint "félretétetni", "leszavazni" a tényleges értékeket felmutató munkákat, s helyettük "trónra ültetni" az érdemen felüli karriert befutók klikkjének látszatprodukcióit. Az érdemen felüli tudományos karrierek ellen a Merton-féle jelszó /"nem az a fontos, hogy a tudományos alkotást ki hozta létre, hanem az, hogy az alkotásnak, mint olyannak, milyen értéke van"/ gyakorlati megvalósításával, vagyis oly módon védekeznek, hogy a produkciók elbírálását a lehető legszemélytelenebbé teszik, s ehhez megteremtik a megfelelő szervezeti formákat is. így például Mullins felhozza, hogy a Public Health Service, a National Science Foundation és a National Research Council a személytelenséget biztosítandó, olyan sürün cseréli tudományos tanácsadóit, hogy megbízásuk ideje átlagosan három évet sem tesz. Ilyen és ehhez hasonló példák nyomán a tudományszervezésse1 foglalkozó legnevesebb kutatók azon a véleményen vannak, hogy nagy és érett tudományos környezetekben lényegében elejét lehet venni az érdemen felüli karrierek kialakításának. Lényegében ezt a gondolatmenetet folytatva, Solla Price azt állítja, hogy "a korszerű tudomány ott nem lehet életképes, ahol a közös erőfeszítésekre társultak száma egy meghatározott határvonal alatt marad". E tekintetben Solla Price Lengyelországot, Izraelt, Magyarországot, Belgiumot, Dániát és Ausztriát határesetnek tekinti, és oda konkludál, hogy az emiitett országokénál kisebb tudományos környezettel rendelkező országokban az érdemen felüli karriereknek még nagyobb a valószínűsége. 89