Tudományszervezési Tájékoztató, 1978
5. szám - Figyelő
gét hangsúlyozzák, és különféle elméleti-metodológiai koncepciókat vetnek fel. /Ilyenek például a "csere-elmélet", az "uj kauzális teória" és mások./ Az elmondottak ugyanakkor nem jelentik azt, hogy az amerikai szociológiában csak egyetlen uralkodó polgári áramlat lenne. Fel kell figyelni egy elvileg is uj jelenségre: a marxista eszmék növekvő népszerűségére, és az ennek hatása alatt kialakult radikális és kritikai szociológiára. Ilyen körülmények között megy végbe a marxista orientációjú filozófiai és szociológiai kutatások tudományos és politikai tekintélyének megerősödése. A hetvenes évek kezdetére befejeződött az uj szociológiai koncepciók kialakulása, de az alapvető irányzatok közötti eszmei konfrontáció még tovább erősödik. Az amerikai szociológiában az elmúlt évtized jelentős változásai komoly kétségeket ébresztettek annak a modellnek a jogosságát illetően, melyet a múltban sok tudós a magáénak vallott. A neopozitivista filozófia hatása alatt álló polgári szociológia átvette a tudományos ismeret kumulativ jellegű kialakulásának szemléletét. A hetvenes években, amikor az amerikai szociológia számos, egymástól független irányzatra szakadt, s ezen irányzatok között egyre hevesebb viták folytak a vezető szerep megszerzéséért, nyilvánvalóvá vált, hogy a tudomány kumulativ jellege nem felel meg a tényleges helyzetnek. Ebben a helyzetben Kuhn elmélete mély benyomást gyakorolt az amerikai szociológusokra, mindenek előtt a fiatal nemzedékre. Némi egyszerűsítéssel két olyan nézőpont különíthető el az amerikai szociológiában, amelyek bizonyos mértékig a Kuhn által képviselt elmélet variánsaira épülnek. Az első csoport képviselőire jellemző, hogy elvetik azt a Kuhn féle nézetet, mely szerint a "normális" tudományra egy paradigma uralma a jellemző. Mint ismeretes, Kuhn szerint a paradigma azoknak a kutatási módszereknek, metodológiai elveknek és elméleteknek, valamint filozófiai feltevéseknek az összessége, mely a tudományfejlődés "normális" szakaszában irányítja a tudósokat. A paradigma megléte valamely diszciplínában a tudományág érettségének legfontosabb bizonyítéka. A csoport tagjai ugy vélik, hogy a jelenlegi amerikai szociológia nagy mértékben különbözik attól, amit a Kuhn féle séma a tudomány normális helyzetének tart, mivel igen sokféle elméleti megközelítés használatos, és ezek korántsem alkotnak egységes paradigmát. A szociológia a preparadigmatikus állapotban leledzik, nem jutott el az érett tudományos diszciplína státusába. Ezt a nézetet általában Kuhnra hivatkozva hangoztatják, aki maga is kétségbe vonta, hogy a jelenlegi szociológiában érvényesülne a paradigma. Az álláspont hivei a jelenlegi elméleti ellentétek feloldására szólítanak fel annak érdekében, hogy erőfeszítéseiket az egységes paradigma kialakítására irányitva minél hamarabb az érett tudományos diszciplina státusába juttathassák a szociológiát. Sokkal több hive van annak az elméletnek, amely Kuhn követője, Masterman nézeteire alapul. Ennek értelmében a tudomány három nagy csoportra osztható: - monoparadigmatikus diszciplínákra, melyekben csak egy uralkodó paradigma van; - olyanokra, amelyek két paradigmával rendelkeznek; - s végül azokra, melyekben egyidejűleg több paradigma található. Ez az álláspont közel áll Kuhn későbbi nézeteihez, melyek lehetségesnek találják, hogy a "normális" tudomány keretén belül is több különböző diszciplina létezzen. Meg kell jegyezni, hogy a Kuhn nézeteiben végbement változások közelednek a tényleges tudományos gyakorlathoz, de ugyanakkor jelentős mértékben eltérnek a kezdetben megfogalmazott tételeitől, ami bizonyos metodológiai nehézségeket támaszt . Kuhn utolsó munkáit elemezve joggal állapította meg Polikarov bolgár filozófus, legfőbb hibája az a törekvés, hogy normális állapotnak mutassa be és legalizálja a tudomány azon helyzetét, melyet korábbi munkáiban a válságra tartott jellemzőnek. — KOMAROVjM.Sz.: Paradigmü T.Kuna i amerikanszkaja szociologija. /T.Kuhn paradigmái és az amerikai szociológia./ = Voproszü Filoszofii /Moszkva/,1978. 3.по. i5o-i56.p. M.Zs. 575