Tudományszervezési Tájékoztató, 1978
5. szám - Szemle
tudományára katasztrofális következményekkel járhatnak: az egyes tudományos elméletek részletes és alapos megvitatása nemzetközi szinten, jól tájékozott tudósok segítségével feltétlenül szükséges a hibák elkerüléséhez. Az uj eszmék és módszerek valódi elsajátításához nem elegendő a publikált tudományos munkák tanulmányozása. ELSZIGETELTSÉG ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS De lássuk csak Hszüan-cang útját! Sikerült kijutnia Kínából, áthaladt a középázsiai kis királyságokon - pl. Szamarkandon - ahol jelentős buddhista befolyást tapasztalt. A helyi szerzetesekkel folytatott filozófiai vitákból azonban azt a következtetést vonta le, hogy - mivel az indiai kulturális szféra külső határán éltek doktrínáik túlságosan provinciálisak, kidolgozatlanok. Ez sem ismeretlen manapság. A kicsi és távoli tudományos közösségek - pl. a második világháború előtti ausztráliai és uj-zélandi tudóstársadalom - a nagy tudományos közösségekkel fenntartott személyes kapcsolatoktól függnek; mivel kevés az emberük, s a tudományos színvonal nem kielégítő, tehetségesebb hallgatóikat külföldre kell küldeniük a legújabb ismeretek megszerzésére, tanárokat pedig gyakran külföldről kell hívniuk. Ernest Rutherford Uj-Zélandban született, fizikát hallgatott, de fiatalon Cambridge-be ment, majd 27 éves korában a kanadai McGill Egyetemen fizika professzor lett. Uj-Zéland és Kanada akkoriban az európai tudomány "külgyarmata" volt, önfenntartó intézmények nélkül. A legkiválóbb hallgatók általában elmennek az ilyen provinciális központokból, és nem térnek vissza, az ottmaradó professzorok elveszítik kutatásösztönzőiket: munkájuk tudományos színvonala csökken. Ez ellen hagyományosan a következő eszközökkel küzdenek: aktiv tudósok rövid látogatásokat tesznek és előadásokat tartanak az elszigetelt tudományos közösségekben. Kétségtelen, hogy ösztönzően hatnak, de nem érik el a kivánt hatást. Az igazi tudásátadáshoz az idő túlságosan rövid. Ezek a látogatások a személyes kapcsolatteremtést segítik elő, a további szorosabb szellemi együttműködés útját egyengetik. A trieszti Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ /International Centre for Theoretical Physics/ hatásosabb programot ajánl. Abdus Salam, a Központ pakisztáni igazgatója és alapitója maga is tapasztalta, mi a tudományos elszigeteltség. A fejlődő országok fiatal fizikusai meghatározott időközökben, több alkalommal eljöhetnek néhány hónapra Triesztbe továbbképzésre vagy kutatómunka végzésére. S igy, miközben nem szakítják meg kapcsolatukat hazájukkal, lépést tarthatnak a tudomány legújabb fejlődésével; az uj elméleteket hazaviszik és saját hallgatóikkal is megismertetik. Ezek a tudósok nemcsak az uj tudományos módszereket sajátítják el, hanem megvitatják a harmadik világ tudományának szervezési, alkalmazási problémáit is, "melyeket sokkal nehezebb könyvek és tudományos folyóiratok utján közölni, mint olyan triviális gyakorlatokat, mint a Schrödinger-féle egyenlet megoldása".2/ TUDÓSOK EXODUSA Hszüan-cang folytatta útját, amig Gandhárába, a mai Pakisztán Peshavar tartományába nem ért. Száz évvel korábban ez Közép-Ázsia legcivilizáltabb vidéke volt, kulturája a görög és indiai hagyományokat olvasztotta egybe. Valójában ez a görögbuddhista stilus terjedt el Ceylontól Japánig. 475-ben azonban a hunok betörtek, elpusztították a monostorokat, s Hszüan-cang már csak romokat talált. Mi történhetett a gandhárai szerzetesekkel? Sokuk nyilván India más részeibe menekült, magukkal vivén relikváikat és doktrínáikat. Talán igy terjedt el a görögbuddhista irányzat az egész Keleten? 2/ ZIMAN, J.M.: i.m. 86.p. 551
