Tudományszervezési Tájékoztató, 1978

1. szám - Szemle

INTÉZMÉNYEK — BÜROKRÁCIA NÉLKÜL Az Egyesült Államokban 1945-ben igen átfogó és egységes képet alakítottak ki a tudomány fejlesztéséről, s ennek alapján hoztak létre egész sor kormányhivatalt /'Országos Egészségügyi Intézet, Atomenergia Bizottság, Országos Tudományos Alapítvány/, tanácsadó testületet, hatóságot, ösztöndijakat és szerződéseket elosztó intézményeket . Nagy-Britanniában, Franciaországban és Kanadában először csak a kutatási célokat "kopirozták" le; támogatták az atomenergia, a számitógépek kutatását és fejlesztését, később az űrkutatást és az alapkutatásokat. A szervezeti újítások útját állták Franciaországban és Nagy-Britanniában a hagyományos intézmények; átszervezésre, újításra csak elszórtan került sor. Ehelyett inkább az igazgatás központosításával próbálkoztak — sa felületes szemlélő számára ezért tünt a francia vagy az angol tudomány szervezettebbnek, tervszerűbbnek, mint az amerikai. AZ AMERIKAI SIKERSOROZAT VÉGE Az Egyesült Államok tagadhatatlan tudományos sikereinek sorozata a hatvanas években véget ért. Ennek oka az előző husz évben keresendő. A 40-es, 50-es évek egyedülálló történeti lehetőséget nyújtottak a tudomány fejlődésének: a tudományos felfedezések, a tudósok mobilizálása a háború alatt, a háború győzedelmes befejezése, az ország gazdagsága és méretei olyan együttes hatást fejtettek ki, ami nagyon kedvezett a tudományos életnek. Amikor ezt a történeti lehetőséget kimerítették, megszűnt a "tudományos eufória". Akkor kezdődött meg az uj tudományos célok és feladatok izgatott keresése. Az előző husz év változatos programjai helyét nem tudta elfoglalni egymagában az űrkutatás. A tudományirányltok ekkor kivülrő 1 próbálták fellendíteni a tudományos életet: megkezdődött az alkotókészség kutatása, uj szuperintézeteket, "centers of excellence"-ket építettek, vadásztak azokra a területekre, ahol valamiféle "frontáttörésre" lehetett számítani. Az eredmény ismert: kiábrándulás az amerikai tudományból, a kutatási és felsőoktatási költségvetések csökkentése, az uj tudományos célkitűzések —mindeddig sikertelen— keresése. A kudarcok annál is fájóbbak, mivel az Egyesült Államokban számos magasszintü szerv /az Elnök Tudományos Tanácsadó Bizottsága stb./ a kormány tudományos hatóságainak vezetői, a tudósok reprezentatív testületei valóban hozzáértéssel próbálják orvosolni a helyzetet. NEMZETI CÉLKITŰZÉS KERESTETIK Jóllehet Kanada —az OECD javaslatokat megfogadva— államminisztert nevezett ki a tudományos ügyek összefogására, széles hatáskörű szervezeteket létesített a tudomány tervezésére, fejlesztésére, országos és regionális koordinálására, képtelen volt megfelelő, megvalósítható nemzeti célkitűzéseket találni, s megakadályozni a kutatás iránti kereslet csökkenését. Tulajdonképpen a második világháború utáni tudománytervezési kísérletek csak átmeneti sikereket értek el, melyeket a háború alatti K+F projektumok tapasztalatai, a kivételes tudományos és műszaki lehetőségek és a különleges politikai-hangulati helyzet idézett elő. Ez a húszéves időszak minden szempontból sikeres és eredményes volt, de azt hinni, hogy az akkori tevékenység állandó tervezési gyakorlattá, sőt általánosan alkalmazható receptté alakitható — utópia és a történelem félremagyarázása lenne. TÁMOGATÁS — TERVEZÉS NÉLKÜL Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada és Franciaország tehát tulajdonképpen a győztes háború utáni körülményeknek köszönhetik a hatvanas évek végéig tartó 33