Tudományszervezési Tájékoztató, 1978
1. szám - Bibliográfia
bői az összegből kutatási programokat és kutatókat, publikációs tevékenységet támogatott. Összesen 731 kutatási témának a támogatásáról döntöttek, 636 témát részben vagy egészben elfogadtak, 50-et elutasítottak, 45-öt más intézményhez továbbítottak. A kutatási témák közül 172 /15,7 millió frank/ a szellemtudományokkal foglalkozik, 214 /36,7 millió frank/ egzaktés természettudományos, 218 /38,5 millió/ biológiai és orvostudományi, 32 pedig /3»7 millió/ a szociális és megelőző orvostudomány területére jut. A 66 publikációs szubvenció iránti kérelem közül 55—öt fogadtak el, s erre a célra 1,4 millió frankot folyósítottak. Az Alapitvány céljai közé tartozik a tudományos utánpótlás biztosítása és támogatása is: 1976-ban 207 kezdő kutatónak juttatott 5,2 millió frank összértékben ösztöndijat. 45 kutató kapott még 2,8 millió frank értékű támogatást, közülük 12-en nemzetközi intézményekben végezhetik posztdoktorális tanulmányaikat. A kiadvány a továbbiakban részletezi, milyen támogatást folyósítottak az egyes országos kutatási programokra, s különféle bontásban foglalja össze az Alapitvány pénzügyi tevékenységét. TELUNCjA.M.: Szocial' naja priroda nauki. Jereván,1975 f Ajasztan. • ЗО6 p. A tudomány társadalmi természete. MTA A kiváló örmény tudós nagydoktori disszertációjának átdolgozott és némileg rövidített változata ez a posthumus kötet. A szerző a tudományt mint olyan történelmileg kialakult és fejlődő rendszert határozza meg, amely egybefoglalja az emberiség megismerő és gyakorlati tevékenységét, s kifejezi az objektiv igazságot a természet, a társadalom és a gondolkodás jelenségei közötti kapcsolatról, azok lényeges tulajdonságairól, valamint a világ megismerésének módszereiről és az elméleti adatok alkalmazásának módjairól. A tudomány mint sze llemi termelési forma jellemzésekor a szerző kiemeli, hogy a tudomány az ismeretek kialakításának és az ötletek, eszmék létrehozásának folyamata, s azt egyidejűleg mint társadalmi tudatformát, mint a szellemi termelés tartalmát és eredményét vizsgálja. A tudomány keletkezését és fejlődését a társadalmi tudat más formáival —világnézet, erkölcs, ideológia, művészet— kölcsönviszonyban vizsgálja. A szerző a szovjet szakirodalomban elsőként vizsgálja ezt a kapcsolatot a maga teljességében, s általánosítja is következtetéseit. Feltárja a tudomány növekvő jelentőségét a társadalmi tudat egyéb formái szempontjából, melyek sok vonatkozásban a tudománnyal való kapcsolatukon keresztül fejezik ki lényegüket. Másrészt a tudomány társadalmi lényegének és szerepének megismerése nem lehetséges a társadalmi tudat egyéb formáihoz fűződő viszonya feltárása nélkül. A szerző kimutatja azoknak a törvényszerűségeknek működését és jellegét, melyek a tudomány társadalmi jellegét és fejlődésének társadalmi feltételezettségét fejezik ki. Ezek a tudomány fe ltételezettsége a termelési mód által, amely a tudomány viszonyát fejezi ki az őt létrehozó társadalmi feltételekhez, s meghatározza a társadalmi életben játszott szerepét és helyét valamint adatai felhasználásának jellegét és módját; a tudomány fejlődésének viszonylagos önállósága, s végül a tudomány fejlődésének ellentmondásossága . 104