Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

E szabály alól egyetlen kivétel mégis akad, mégpedig az egyetemek belső kutatási tervei előkészítésének területén kb. I969-7O óta, a diákok nagyerejü tiltakozó mozgalmai következményeként. Utóbbiak gyökeres változásokat eredményeztek az egyetemek irányításában. E területen régen merev vezetőapparátus dolgozott, elmozdithatatlan rektorral az élen, aki szinte teljesen kisajátította magának az irányítási feladatokat, s utasítások formájában oldotta meg azokat. Időközben ezt az elavult irányitási módszert egy tanácsi testület demokratikusabb vezetésével váltották fel minden egyetemen. E tanácsi testületben választott képviselők dolgoznak, egyenrangú résztvevőkként képviselve választóikat: az oktatói kart, a kutatókat, a diákokat, valamint az adminisztratív és technikai személyzetet. Ez az összetétel nem minden egyetemen egyforma, de jellemző vonássá vált mindenütt a rugalmasabb vezetés térhódítása, a régi merev egyetemirányitási mechanizmussal szemben. így a fiatal kutatóknak is módjuk nyilik, hogy tanácsbeli delegáltjaikon keresztül —akik egyébként rendkivül aktivan gyűjtik kollégáik szavazatait— hangot adjanak véleményüknek. Ebből következően növekszik a szakadék az óvatos állami költségvetési tervek és az egyetemeket irányító tanácsi testületek merész kutatási programjai között. így mind az állami, mind pedig a magánszektorhoz tartozó egyetemeken és kutatóintézetekben ellenállás észlelhető a kormányzat tudománypolitikájával szemben. Ez megmutatkozik többek között a fontosabb minisztériumok —mint pl. az oktatásügyi, közmunkaügyi, egészségügyi, mezőgazdasági, honvédelmi és egyéb tárcák— irányításával működő különféle bizottságok által kidolgozott kutatási programokkal kapcsolatban is. A MECHANIZMUS FELÉPÍTÉSE Hivatalosan a tudománypolitika tervezése Belgiumban az állami hierarchia egymást követő szintjein valósul meg. A minisztériumok és egyes főosztályaik — a felügyeletük alá tartozó egyetemek és intézmények előrebecsült szükségletei, illetve kívánalmai szerint alakítják ki költségvetési kereteiket és tudományos programjavaslataikat. Ezeket dokumentációval átküldik a Tárcaközi Tudománypolitikai Bizottsághoz, amely a felelős koordinátor szerepét tölti be az adott területen. E szerv összefoglaló jelentést készít a beérkezett nyers tervekről a Tudománypolitikai Programozó Szolgálat számára. Ez utóbbi a miniszterelnök közvetlen felügyelete alá tartozik, vezetője egy államtitkárhelyettes, feladata a Tudománypolitikai Bizottság számára átfogó jelentés összeállítása, továbbá nyers /vázlatos/ formában döntési javaslatok előterjesztése, valamint azon pénzügyi keretek közlése, amelyekkel az állam, az egyetem, a kutatóintézetek, az ipari kutató1 aboratóriumok és a nemzetközi tudományos kooperációs projektumok finanszírozásához hozzájárul. A TUDOMÁNYOS RÁFORDÍTÁSOK MEGOSZLÁSA Belgiumban 1975-ben 27,8 milliárd frank volt a kutatási kiadások értéke. Ennek hozzávetőleg 63 %-át oktatásügyi és alapkutatási célokra költötték. /Ebből finanszírozták a Nemzeti Archívum, a Központi Könyvtár, a Meteorológiai Intézet és Obszervatórium fenntartását is./ A tudományos munka támogatására szolgáló pénzügyi keret felhasználását igen nehéz —akár részben is— uj kutatási vállalkozások céljaira átcsoportosítani. Az anyagi alapoknak ugyanis mintegy 80 %-éX felemészti a tudományos személyzet /és a munkájukat támogató különféle egyéb foglalkoztatottak/ fizetése, továbbá az épületek fenntartásának, a felszerelések beszerzésének és karbantartásának költségterhe. A fennmaradó hányadot, a tudományos költségvetésnek tehát kb. 20 %-át fordítják csak a kutatási programok realizálása támogatására. Lényegében viszonylag kicsiny összegekkel rendelkeznek, legalábbis nem olyan jelentékeny mérvüekkel, amelyek komoly mozgásteret biztosithatnak részükre. 62