Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

PEDAGÓGIAI KIHATÁSOK Amikor felmerül az adatbázisok fejlődése és a történelemtudományok egyetemi oktatása közötti kapcsolat kérdése, a fejlődés útját a legtöbben egyszerűen abban látják, hogy több számítástechnikai ismeretet kell biztositani az egyetemi oktatás keretében. Az elgondolások ritkán mennek tul azon, hogy bizonyos ujabb, kiegészitő tárgyak oktatását kell beiktatni — változatlanul megtartva a szaktárgyak előadásának mind tartalmát, mind formáját. Valójában azonban ennél sokkal többre lenne szükség. Az adatbázisok kialakulásával párhuzamosan éppen a szaktárgyak oktatásának kellene átalakulni, mind tartalmi, mind módszertani szempontból. Az egyetemeknek ugyanis olyan szakembereket kellene képezniük, akik képesek arra, hogy kövessék a fejlődést, amely a korábban elmondottak szerint a tudományos munkában az adatgyűjtés jelentőségének csökkenése és az elméleti, elemző, szintetizáló tevékenység részarányának növekedése irányába mutat, s amely szükségessé teszi a kutatók szemléletének gyökeres átalakulását. Pedagógiai vonatkozásban az adatbázisok hatásának két fő területen kellene megmutatkoznia . Elsősorban arra kell felhivni a figyelmet, hogy az egyetemeken átadott ismeretanyagban igen sok az olyan adat, amelynek emberi agyban történő rögzitését az adatbázisok kialakulása fölöslegessé , haszontalanná teszi. Ha például létezik olyan /egy vagy több számitógépre épitett/ gépi adatbázis a világon, amelyből megállapítható, hogy a Föld különböző részein talált római kori amforáknak melyek a jellemzői /a formától, feliratoktól stb. kezdve, a lelőhely és idő megjelölésén keresztül egészen a vele együtt talált egyéb tárgyak s más környezeti, funkcionális stb. ismérvekig/, akkor az egyetemnek nem ezen dokumentációs ismeretek átadására kell törekednie, hanem arra, hogy felkészitse a kutatókat ezen adatok magas szinvonalu kezelésére , értékelésére, az összefüggések felismerésére. Végső soron elképzelhető, hogy a szükséges adatok birtokában egy kutató értékes elméletet publikáljon anélkül, hogy valaha is látott volna egy újonnan felfedezett amforát. A feladat tehát nem az emberi agy adatokkal való megtöltése, hanem a legszélesebben értelmezett feldolgozási készség kifejlesztése. Másrészt észre kell venni, hogy a gépi adatbázisokra épülő feldolgozási eljárások lényegének és menetének nyomon követése sokkal könnyebb, mint a hagyományos, kizárólag emberi szellemi munkával végzett feldolgozásoké, hiszen szükségszerűvé válik a feldolgozások menetének algoritmizálása. Ennek pedig az oktatásban is éreztetnie kell hatását. Az előadásoknak olyanoknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék a hallgatók számára azon jelenségek felismerését, előrelátását vagy reprodukálását, amelyek még egyetlen konkrét történelmi példán keresztül sem váltak kézzelfoghatóvá. Összeállította: Dr.Vásárhelyi Pál 55