Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
1. szám - Szemle
A KUTATÁSDÖNTÉSI STRUKTURA Ismeretes, hogy a kutatási rendszerek többek között abban különböznek döntően a termelő rendszerektől, hogy a kutatási rendszerben nem egyetlen döntési centrum van, hanem a döntés a kutatási rendszeren belül szóródott, többé-kevésbé decentralizálódott. A kutatási rendszeren belül több, sőt számos olyan döntési elem található, amelynek funkciója valamilyen kisérleti probléma eldöntése, valamint kisérleti alternatívák közötti választás.^5/ A kutatásdöntési funkciókat természetesen nem telepíthetjük tetszés szerint, rendszertelenül, hanem a döntési funkciókat a kutatási rendszer céljával és funkciójával, sőt hierarchikus struktúrájával is összhangban kell a kutatási rendszerben elosztanunk. A kutatásdöntési funkciókat betöltő elemek relációinak halmaza egyenlő a kutatási rendszer döntési struktúrájával. A döntési struktura megszervezésénél nem elegendő azokat az elemeket meghatároznunk, amelyekben döntési aktus történik. A döntés valójában folyamat, amely a konkrét kutatási probléma megfogalmazásától a kutatási probléma megoldására alkalmas kisérleti módszer kiválasztásán, a kutatási problémamegoldás alternatíváinak megfogalmazásához szükséges tudományos információk megkeresésén és feldolgozásán, maguknak a kisérleti alternatíváknak a megfogalmazásán keresztül halad egészen a kisérleti alternativák közötti választás, tehát a döntés aktusáig, s a döntésnek a címzettel való közlésével fejeződik be. Tehát mindazokat az elemeket, amelyek a kutatásdöntési folyamat tevékenységeit végrehajtják, egy-egy döntési elem mellé kell rendelni. így a kutatási rendszeren belül valójában d ö n téselőkészitési alrendszereket kapunk. Ezek az alrendszerek mindenképpen keresztezik például a funkcionális struktúrában kialakuló alrendszereket, amit már az is bizonyít, hogy a funkcionális struktúrában az információ feldolgozása /pl. statisztika stb./ külön alrendszer, a döntéselőkészitési alrendszerek mindegyike viszont magábafoglalja ennek az alrendszernek egy vagy több elemét /saját információfeldolgozásával kapcsolatban/. Vagy például a vegyipar-fejlesztési döntés folyamatának egyik eleme a piackutatás, amely funkcionálisan az értékesítési alrendszernek, nem pedig a fejlesztési politikát kidolgozó alrendszernek az eleme. 1 6/ INFORMÁLIS HIERARCHIÁK A kutatási rendszerekben hagyományosan alkalmazott szervezeti megoldások általában a funkcionális strukturát helyezik —spontán módon— előtérbe, ezért jut döntő szerephez például a vegyipari kutatás szervezeti felépítésében még ma is a lineáris szervezeti megoldás. A formális hierarchikus struktura ennek folytán ugyancsak lineárisan alakul. Ennek a kutatásszervezési elvnek több hátránya van. A különböző tipusu kutatási strukturák egymásra épülésének formai figyelmen kívül hagyása következtében a többi —elsősorban a kutatásdöntési— strukturát egyáltalán nem oldják meg explicit módon. Ennek következtében egyrészt a döntési hierarchia sokszor, sőt többnyire nem alakul racionálisan, másrészt informális hierarchiák alakulnak ki a vegyipari kutatási szervezetben. Az informális hierarchia olyan jelenség, amely valószínűleg soha nem küszöbölhető ki teljesen, s ez nem is feltétlenül egészségtelen. Minél merevebb a vegyipari kutatásszervezeti felépítés, például minél inkább követi e lineáris elvet, annál inkább szükség van az informális hierarchiára, amely ezt a merevséget feloldja, és a kutatási rendszer működését rug alma sabbá teszi. Ilyen esetben az informális hierarchia létezése pótolja a kutatásdöntési struktura ésszerűtlen megoldásából eredő hiányosságokat, ami odáig mehet, hogy a kutatási rendszerbei spontán szabályozási körök alakulnak ki. Hátránya ennek az állapotnak, hogy a kuta15/ SCHLEICHER,F.: Praxisnahe Forschung zeigt Produktionsreserven. /А gyakorlattal összekötött kutatás termelési tartalékokat tár fel./ = Die Wirtschaft /Berlin/, 1975.6. no. 4-7. p. 16/ BLASKOVITS L.: Kérdés - kérdőív - megkérdezés a piackutatás gyakorlatában. Budapest,1975.Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 225-235.P» 45
