Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

DÖNTÉSI ISMÉRVEK A KUTATÁSI RENDSZERBEN A kutatásdöntési ismérvek — Funkcionális struktura — Hierarchikus struktura — A ku tatásdöntési struktura — A kutatásdöntési relációkkal kapcsolatos megállapítások. A kutatás korszerűsítése érdekében a kutatásszervezőnek a kutatási program megvalósítása folyamán figyelmét a kritikus tevékenységekre kell összpontosítania, mert ezek zavartalan lefolyásától függ a tudományos munka döntéseinek megvalósulása, vagyis a kutatási eredmény létrehozása. A kutatási rendszer fejlesztése fő és részcéljának ismerete önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a kutatás sorozatos állapotváltozásokon keresztül fejlettebb célállapotba jusson. Ennek érdekében döntések sorozatát kell hoznunk pl. a kutatástechnológiai paraméterek megfelelő értékalakulásának biztosítására, valamint azokra a prognosztikai

1/ módszerekre vonatkozóan, amelyek révén ez az értékalakulás elérhető. A kitűzött kutatási célok és a döntések között megfelelő kapcsolatot kell teremteni. 2/ Ezt a kapcsolatot biztosítják a kutatásdöntési ismérvek, amelyek megmondják, hogy az elérendő cél érdekében milyen elvek, megfontolások, szempontok szerint kell döntenünk. Ezeket az ismérveket úgynevezett célfüggvénye к formájában formalizáljuk. Már az elnevezésből is látható, hogy a döntési ismérvek a kutatási célokból származnak.Az ismérvek rendszere alkotja a hidat a céloktól a döntésekhez. A KUTATÁSDÖNTÉSI ISMÉRVEK Az ismérvek két tekintetben mutatnak irányt a kutatásnak. Egyrészt a kutatásdöntési tevékenység egyik alaptörvénye, hogy minden kutatási cél eléréséhez bizonyos ráfordítás szükséges. A döntési ismérvnek ki kell feieznie a várt eredmény és az eredmény érdekében tett ráfordítás közötti viszonyt , nogy megítélhessük, vajon a cél "megéri-e" a ráfordítást. A döntési ismérvnek objektiv alapul kell szolgálnia a különböző alternativ lehetőségek összehasonlítására, s módot kell nyújtania a különböző utak közötti választásra. Lényegében a kutatási eredmény-ráfordítás viszonylat az az ismérv, amelynek alapján a különböző döntési lehetőségek közötti választás megítélhető. 1/ BASIN,M.L.: Kutató-és tervezőintézetek munkájának tervezése. Budapest,1976. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 24—35«p. 2/ GORDON,S.G. - BEVERIDGE,

P. : Optimization, theory and practice. /Optimálás, elmélet és gyakorlat./ New York,1970. McGraw-Hill Book Co. 657-660.

p. 3/ H0WER,R.M.: Managers and scientists. /Menedzserek és tudósok./ Boston, 1963. Harvard Univ. 321-323.p. 41