Tudományszervezési Tájékoztató, 1977

1. szám - Szemle

A szerződéses kutatók számát igen nehéz akárcsak becslés révén is meghatározni Franciaországban. Egy 1973-ban kiadott kérdőiv alapján történt hozzávetőleges felmérés szerint a DGRST keretében kb. 500 személy foglalkozik ilyen jellegű társadalomés humán tudományi kutatással. A szerződéses kutatók helyzete nem egyértelműen kedvező: sok esetben munkafeltételeik jóval rosszabbak a tényleges állásban dolgozó kutatókénál. Ugyanakkor a szerződéses kutatások jelentik az egyedül járható utat, hiszen különben a kutatás elszakadna a gazdasági-társadalmi érdekektől. VÉGREHAJTÁS A francia kutatás rendszerének szervezeti formái már közvetlenül a második világháború után kialakultak. így állami területen megkülönböztethetők: - a felsőoktatási szektor és a CNRS /Centre national de la recherche scientifique — Tudományos Kutatások Országos Központja/; - a nagy állami műszaki és tudományos kutatási szervezetek; - az állami műszaki szolgáltatások. A magánszektorhoz tartoznak: - a nem profit célú intézetek; - egyéb szervezetek, vállalati szolgáltató hivatalok. A FELSŐOKTATÁSI SZEKTOR ÉS A CNRS Ez az erősen strukturált szektor privilegizált helyzetet foglal el a nem orientált alapkutatások területén. Jóllehet a CNRS elvesztette a tudománypolitika kidolgozására való jogát, megőrizte fontosságát mint az országos kutatáspolitika végrehajtója, amelynek sikerétől nagymértékben függ az intézetek tevékenysége. Az V.Terv óta egyre inkább a kollektiv kutatásokat támogatja az egyéniekkel szemben, a VI.Terv óta pedig mindinkább a szerződéses kutatást részesiti előnyben. A CNRS-пек nemcsak tudománypolitikai előkészitő szerepe van, hanem tanácsadó szolgálattal is rendelkezik, továbbá szót kap az uj kutatók felvételénél és a minősitésnél is. Franciaországban a kutatás és az oktatás igen szoros kapcsolatban áll egymással. Az 1968-ban létrehozott oktatási-kutatási központok tovább javitották az együttműködést. A felsőoktatási szektorban a társadalomtudományok arányának némi hanyatlása figyelhető meg a klasszikus humán tudományokhoz viszonyítva, a CNRS—ben viszont forditott a helyzet. Ez azt mutatja, hogy a bevezetett tudománypolitikai változtatások és átcsoportosítások még nem alakitották ki a megfelelő arányokat: a szerződéses kutatások nagymértékben függnek a konjunkturális ingadozásoktól. Az uj oktatási-kutatási központok kénytelenek szerződéses kutatásokhoz folyamodni, hogy személyzetüket finanszírozni tudják, ugyanis működésűk költségeinek több mint 80 %-éX a szerződések biztositják. A szerződéses kutatásokon alapuló politikának igen sok hasznos tényezője és következménye van; például a társadalom- és humán tudományok között kialakuló egyensúly, odafigyelés a társadalom mindennapi életére, betekintés uj információs forrásokba, a kutatás és igazgatás közötti jobb kommunikáció. Ugyanakkor ezeket az előnyöket számos negativ tényező semlegesiti; ilyençk a kutatók visszakerülése egyetemi poziciókba, fokozódó irányitási beavatkozás a kutatási tevékenységbe. 36