Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
1. szám - Szemle
A tudományos kutató-fejlesztő munka ilyen nagyfokú koncentrációja elvileg nagy lehetőségeket jelent a tudományos-technikai fejlődés meggyorsitására. A valóságban azonban az Egyesült Államokban ez a helyzet ellentmondásos következményekkel jár, a tudományos-technikai fejlődés ellentmondásos folyamatok révén érvényesül a nagy konszernek tevékenységében is. Az ellentmondásosság alapvető oka а к о n kurrenciaharc érvényesülése, amely sok esetben gátolja a tudományos információk cseréjét, vagy a legújabb felfedezések elterjedését. A monopóliumok ugyanis legtöbbször nem, vagy nemcsak a termékek műszaki újdonságával, hanem elsősorban a piaci lehetőségek kiaknázásával törődnek. így mások felfedezéseit megvásárolva szabadalmak formájában, arra törekednek, hogy korlátlanul irányithassák a technikai újdonságok piaci bevezetésének mechanizmusát. Az értékelések szerint ennek következtében a magáncégeknél kidolgozott szabadalmaknak csak mintegy a fele kerül megvalósításra.'' Másrészt az állami szerződésrendszer is éles konkurrenciaharcot váltott ki a magánmonopóliumok között, mert egyes állami megrendelések ösztönözték —ha nem is a technika mindenoldalú fejlesztését— a vállalati tevékenység kiterjesztését és lehetővé tették a felfedezések monopolizálását. Ennek egyik jeleként értékelhető az is, hogy a nettó jövedelem növekedése ezeknél a cégeknél meghaladja a K+E-re forditott kiadások növekedésének ütemét. Az ellentmondásosság okának az amerikai értékelések jelentős része a konszernek úgynevezett "védekező" K+F politikáját tekinti. A "védekező" K+F politika lényege szerintük az, hogy bár a nagy konszernek nem mondanak le a K+F eredményeinek a termelésbe való bevezetéséről, de csak akkor lépnek konkrétan is ennek útjára, ha az éleződő konkurrenciaharc kényszeríti őket. Ennek következtében a technikai fejlődés "késleltetett" jellegűvé válik és a technológiákban alapvető változásokra a "technikai pangás" időszakaival összefüggésben kerül sor, lényegében attól függően, hogy milyen K+F politika felel meg a haszon maximalizálása tőkés elvének. Ezt a periódusváltást sem minden esetben használják fel a nagy monopóliumok a termék technikai színvonalának fokozására. így például 567 megvizsgált termék esetén csak 22 volt kimutatható jelentős szinvonal-emelkedés a termelési folyamat technikájában."' Ezt a tendenciát tükrözik a 4.táblázat adatai is. 4.táblázat A K+F kiadások megoszlása jellegük szerint a nagy konszerneknél 1970-ben //»-ban/ Ipari területek K+F irányok Élelmiszer Vegyi Textil Gépgy. Számitógép. Gyógyszer Feltáró kutatás 10 10 5 10 10 20 Nagy technikai és kereskedelmi kockázatú 25 25 10 20 15 30 "Védekező" 65 65 85 70 75 50 Forrá s: Research Management /New York/,1971•szeptember. 32.p. 7/ KUDROV.V.: Protivorecsija naucsno-tehnicseszkoj revoljucii v uszlovijah szovremennogo kapitalizma. /А tudományos-műszaki forradalom ellentmondásai a modern kapitalizmus körülményei közepette./ = Mirovaja Ékonomika i Mezsdunarodnüe Otnosenija. /Moszkva/,1976.3-no. 58-69.p. 8/ Successful industrial innovations. /Sikeres ipari ujitások./ Washington, 1968. National Science Foundation. 27. 31
