Tudományszervezési Tájékoztató, 1977
1. szám - Szemle
a kutatási ráforditások, ugy növekedett az igény a hatékonyság és gazdaságosság meghatározására, de elsősorban a hatékonyság fokozására. Ehhez pedig már mérni kellett /volna/. Annak felismerése, hogy a kialakult, vagy alakitandó tudományostechnikai strukture a gazdasági növekedés nélkülözhetetlen hajtórugója, már magában hordta ennek növelési igényét. Eredménye az lett, hogy Magya rországon a kutatásra-fejlesztésre forditott összegek növekedési üteme meghaladta a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. Bár a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés anyagi és szellemi erőforrásai dinamikusan fejlődtek hazánkban is, a megoldandó feladatokat időben és erőforrás felhasználás szempontjából rangsorolni kellett. A gazdaságirányítás,ezen belül a finanszírozás adott rendje mellett megvalósulhatott a legfőbb anyagi és szellemi erőforrások központi felhasználása. A hatékonyság mérlegelésének a központi akarat /döntés/ helyességét kellett alátámasztania. E követelményeknek kivánt eleget tenni a mérési módszerkidolgozó munka is. 6/ A gazdasági mechanizmus, az irányitás, érdekeltség stb. rendszerének változása uj követelményeket támasztott a kutatáshatékonyság mérésével szemben. A kutatóhely érdeke gyakran a népgazdasági érdek elé került. Amilyen mértékben a kutatómunkában is meghatározó lett a nyereségre való törekvés /elsősorban a személyi jövedelmek növelési lehetősége miatt, de kutatóintézeteknél nem utolsó sorban az állóeszközbővitési lehetőség miatt, amely meghatározza a munka szinvonalát is, volumenét is/ olyan mértékben szoritotta ki a nyereségmutató az addig is szokványosán alkalmazott hatékonyságszámitási formákat, és lépett elő a tevékenység fő jellemzőjévé. Mindehhez figyelembe kell venni, hogy a magyar kutatási bázist viszonylag nagyszámú, gyakran az optimálisnál /kivántnál/ kisebb méretű, az ipari-technológiai folyamatoktól esetenként intézményesen is elkülönült kutatóhelyek hálózata alkotja. A kutatóhelyek jelentős részének szervezeti elkülönültsége , a közvetitő láncszemek számának növekedése mélyiti a kutatási eredmények létrejötte és ipari alkalmazásuk közötti szakadékot. Mindez gyakran lehetetlenné teszi a termelési-felhasználási oldal —a kutatási eredménnyel kapcsolatos— jelzéseinek visszacsatolását, és nehézséget okoz a kutatási témák szelekciójánál. Tény, hogy az 1968 utáni időszakban is publikáltak kutatók mérési módszereket, ezek azonban nem váltak sem a tervezés /szelekció/, sem a K+F folyamat /közbenső és utólagos/ hatékonyságvizsgálatának meghatározó vagy befolyásoló elemeivé. A HAZAI MÉRÉSI MÓDSZEREK SAJÁTOSSÁGAI ÉS ALKALMAZÁSUK ELTERJEDTSÉGE A műszaki kutató-fejlesztő munka gazdasági növekedésre gyakorolt hatása, az e területen tapasztalható dinamikus fejlődés7/, az V.ötéves terv időszakára tervezett gyártmányösszetétel változás, és egyes területeken alapvető technológiai váltás, a hatékonyságnövelési lehetőségek feltárásának fokozott igénye stb. előtérbe helyezik a műszaki kutató-fejlesztő munka 6/ Ennek az időszaknak a szakirodalmából csak néhányat emelünk ki. Pl.: NYEMCSINOV,V.Sz.: A matematikai módszerek alkalmazása a közgazdasági munkában. NOVOZSILOV, F.V.: A ráforditások és eredmények mérése a szocialista gazdaságban. Budapest^Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. - A matematika alkalmazása a közgazdasági kutatásokban. Budapest,1962jKözgazdasági és Jogi Könyvkiadó. SZAKASITS D.Gy.: Ipar kutatás és fejlesztés. Budapest,1962,Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 339 p. - KLÁR J.: Az ipari kutatás gazdasági kérdései. Budapest,1963jKözgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 197 P« 7/ A hazai K+F ráforditások évi növekedési üteme az utóbbi évtizedben 8-20 % között változott. 11
