Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Szemle

SZERVEZETT SZKEPTICIZMUS Ez egyszerre módszertani és institucionális norma. Merton az első szempontból vizsgálja az imperatívuszt: a szervezett kételkedés a természettudományok módszere, amely megköveteli minden tárgy részletes elemzését és a kritikátlan elfogadás lehetőségének kizárását.A tudományban nincs olyan "szentség", amely mentesülhetne a kritikai elemzés alól. A szervezett szkepticizmus ugyanakkor direktivaszerü követelményt állit a tudós elé is. Ebből a szempontból vizsgálta a normát Storer. ' Hangsúlyozta, hogy minden természettudós munkája az előző kutatások eredményére épül; az igazságtól való szándékos vagy akaratlan eltérés a tudomány fejlődése ellen elkövetett vétek. Ebből következik, hogy semmilyen tudományos eredmény nem fogadható el gondos és sokoldalú ellenőrzés nélkül. A szkepticizmus normája előirja, hogy a tudós kételkedjék mind a saját, mind a mások felfedezéseiben és nyilvánosan birálja az eredményeket, ha nem ért egyet velük. MERTON BÍRÁLÓI Mertont tartják a "magatartási" megközelités, az "institucionális" tudományszociológia megalapítójának. A tudományszociológiában elsőként vizsgálta a tudományos tevékenység terméke helyett magát a tevékenységet, az ismeret helyett a megismerést; s a megismerési folyamatot szabályos tevékenységnek tekintette.-' Merton nagy érdeme, hogy ezeket a szabályokat explicit formában akarta felderíteni, sokkal világosabban tehát, mint ahogy a kutatók tudatában léteznek. A mertoni imperativusz-rendszer a "magatartási megközelités" ellenére a "produktumból" indul ki: a normák a tudomány, a megismerés termékének minőségét óvják. De miért tartják be a kutatók a normákat? Merton ezzel kapcsolatban nem vizsgálja a tudós személyes motívumait és szükségleteit; koncepciója a tudományos etika racionalitásán alapul: a tudományban azt teszik, ami annak fejlődése szempontjából hasznos. Merton elmélete nagyon népszerű; továbbfejlesztésével Barber, Storer, Hagstrom és Kornhauser tudományszociológiai iskolát teremtett. Bár az utóbbi időben komoly Merton-ellenes irányzat is megfigyelhető, a nyugati szociológiai munkák jó része még mindig a tudomány mertoni normáinak interpretálásán alapul, Merton birálói gyakran csak arra hivatkoznak, hogv a normákat a tudósok sokszor megszegik, tehát nem is tekinthetők normáknak. Rothman-*11/ a tudományos tevékenység alapvető normáit elemezve példákkal bizonyltja, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak. Ezek a bírálatok azonban improduktívak; nem veszik figyelembe a normák jellegét, ezek ugyanis nem a statisztikailag kiszámított magatartásformát tartalmazzák, hanem az eszményi példát. Hirsch

1^ a mertoni imperatívusz-rendszert "játékszabálynak" tekinti, melyet a tudomány állit azok elé, akik erre a pályára lépnek. Mindig akad7/ MERTON,R.K.: The institutional... i.m. 78.p. 8/ STORER,N.W.: The social system of science. /А tudomány társadalmi rendszere./ New York,1966,Holt-Rinehart-Winston. 78.p. 9/ KING,

D.M.: Reason. Tradition and the progressiveness of science. /Hagyomány és haladás a tudományban./ = History and Theory /Middletown,Conn./,

1971.l.no. 3-32.p. 10/ ROTHMAN,R.A.

: A dissenting view on the scientific ethos. /Eltérő vélemény a tudományos erkölcsről./ = The Tritish Journal of Sociology /London/,

1972.1.no. 11/ HIRSCH,

¥.: Knowledge for what? /Tudás - mi célból?/ = Bulletin of the Atomic Scientists /Chicago/

,1965.5-no. 29.p. 62