Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

1. szám - Szemle

tudomány és a technika egyre nagyobb mértékű alkalmazása e területeken olyan fontos, mint az export hasonló mértékű növelése. Az import másik részét, az otthoni kivitelben is kapható, de annál praktikusabb, mutatósabb termékek alkotják. Az ilyenfajta importtal való sebezhetőség a motorja Nagy-Britannia örökösen visszatérő fizetési mérleg problémáinak. Tulajdonképpen a termelés minden szükséges elemével rendelkeznek az angolok: a tudomány, a technika és az emberi képességek megfelelő elosztása a fő gond. A K+F SZEREPE Láthattuk az eddigiekben, hogy számos, úgynevezett tudományra alapozott iparág, bár fontos, mésgsem uralkodó ágazata a gazdaságnak, szerény az exporthoz való hozzájárulása, sőt van eset, hogy egyáltalán nem is jelentős tényezője az ipari fejlődésnek. Ugyanakkor találkoztunk olyan esetekkel, hogy csekély K+F-fel rendelkező ország feltűnő sikereket ért el egészen a legutóbbi időkig a növekedés és a nemzetközi kereskedelem terén, még az Egyesült Államokkal való összehasonlításban is. Nagy-Britannia K+F-re forditott befektetéseinek vizsgálatakor a továbbiakban mérlegelni kell a kitűzött célokat és azokat a tényezőket is, amelyek következtében a K+F gyümölcsöző vagy sikertelen lehet az ipar és az egész gazdaság szemszögéből egyaránt. /Itt most nem térünk ki a közgazdasági terminusokkal nem mérhető —de természetesen létező— tényezőkre, vizsgálatunk tárgya csupán a K+F-nek a gyáripar teljesítményére való hatása./ Az 1930-as évek közepéig a K+F csak szük körű tevékenység volt —országos szinten—, s nagyobb súlyt helyeztek a kutatásra, mint a fejlesztésre. Majdnem az összes kormány finanszírozta kutatást az egyetemeken végezték, és a legtöbb tudományág állapota olyan volt, hogy az emberi tudásban előrelépést a maihoz képest szerény szinten tudtak csak elérni. A fejlesztés az ipar néhány központjában történt /vegyi, elektromos, gyógyszer/, sokkal ritkábban a kevés kormány-laboratóriumban. Amint a háborús fellegek gyülekezni kezdtek, a helyzet teljesen megváltozott. Az a tény, hogy tudományos ismeretekkel fel kell vérteznie magát a nemzetnek, hogy erőfeszítések történnek az intellektuális erőforrások összefogására, a kormányt visszavonhatatlanul elkötelezte a K+F mellett. A háború végére csaknem az egész K+F-et a kormány finanszírozta nagy és erős kormány-laboratóriumokon és az ipar bizonyos ágazataiban létrehozott hasonló méretű laboratóriumi hálózaton keresztül. Ez a folyamat folytatódott a háború után és olyan uj területtel gazdagodott, amely minden addiginál komolyabb fejlesztési támogatást kapott: ez a terület a nukleáris kutatás. A K+F lényeges, elismert tevékenységgé vált Angliában, "nagy iparág" lett, amely tudósok, mérnökök és technológusok tizezreit foglalkoztatja, s a bruttó nemzeti termék 2,5 %-é.t igényli. A gyors növekedés nem maradt abba: 1960-ig a K+F-re forditott erőfeszítések —pénzben vagy emberben mérve egyaránt— olyan rátát értek el, amely messze meghaladta akár a bruttó nemzeti termék, akár a népesség növekedésének ütemét. Ha ez a trend folytatódott volna, 1990-re Nagy-Britannia egész gazdasága csak K+F-ből állt volna. Az 1950-es évek legvégén mutatkoztak a fejlődés lassúbbodásának első jelei, ugyanakkor a katonai célú kutatások is megkezdődtek. A katonai kutatások aránya azóta ismét csökkent a polgári programok javára. A gyáripari K+F-re forditott kiadások megcsappantak, s ez a helyzet I960 óta nem változott. Elkerülhetetlenné vált az "agyelszívás" /brain drain/, mivel az Egyesült Államok ez idő alatt is fokozta eziráhyu befektetéseit. 55