Tudományszervezési Tájékoztató, 1976

2. szám - Szemle

Holton az ilyen kérdések tárgyalására kilencedik komponenst javasol a tudományos munka elemzésében. Ennek a kilencedik összetevőnek az elnevezésére az antropológiából, zenetudományból, kritikából és számos egyéb területről jól ismert "téma-elemzés" kifejezést használja,- némileg hasonló értelemben, mint a fölsorolt területeken. A tudomány sok /ugylehet legtöbb/ mult és jelen fogalmában, módszerében, tételében, hipotézisében vannak témaként működő elemek, melyek kénvszeritik és motiválják az egyént, s olykor vezetik vagy polarizálják a tudományos közösséget. A közleményekben vagy a tudományos vitákban azonban ezek az elemek rendszerint nem kerülnek felszínre. Itt már többnyire csak az empirikus és az analitikus tartalom szerepel, azaz a megismételhető jelenségek és a logikára-matematikára vonatkozó tételek. Jelölje az utóbbi kettőt egy sik x és y koordinátája. A tárgyalás elsősorban erre az xysikra korlátozódik, mert a fogalmak vagy állitások x és y komponensekre való bontásával ellenőrizhető a "jelentéstartalmuk". A "jelentéstartalom" itt ugy értendő, hogy az adott nyelven elmondott állitások igazolására vagy cáfolására általában léteznek elfogadott szabályok. Éppen az efféle szabályok hiánya miatt ragaszkodhatnak ellentétes motivációkhoz, attitűdjeikhez, véleményeikhez a tudósok, s ezért ábrázolhatjuk —durván szólva— az ezek elemeiül föltételezett "témákat" mintegy "z tengelyként", merőlegesen az xy síkra, melyben a verifikáció és a falzifikáció történik. A "nyilvános tudományban", a közmegegyezéses alapon folyó kutatómunkában —

s ez gyakorlati szempontból igen nagy előnye— többnyire elegendő az xy sik. De ha a tudományos állitások, folyamatok és ellentétek teljesebb történeti, filozófiai vagy pszichológiai analízisére törekszünk, akkor már a háromdimenziós xyz térre van szükség, "tematikus" fogalmak, "tematikus" állitások, "tematikus" hipotézisek és metodológiai "témák" figyelembevétele szükséges. Ebben az esetben —durva hasonlattal szólva— olyasféleképpen járhatunk el, mint az antropológus és a folklórkutató, mikor az epikai történeteket az ismétlődések és a tematikai struktura szempontjából vizsgálja. S ez a hasonlat, bármilyen durva is, több felületes analógiánál. Igy például a témákhoz való makacs ragaszkodással az ellenfelek vitái jobban megmagyarázhatók, mint egymagában a tudományos tartalommal vagy a társadalmi körülményekkel. Sokkal jobban megérthetjük, miért ragaszkodtak olyan kitűnő fizikusok, mint H.A.Lorentz, Henri Poincaré és Max Abraham a régi elektromágneses világképhez és miért érezték kényelmetlenül magukat Einstein világában, ha az étert tematikus fogalmak /pl. az abszolutum és a plenum/ megtestesüléseként képzeljük működni. Rendkívül találó ebből a szempontból, ahogyan Max von Laue és Max Born jellemezte Abrahamot: v /Abraham/ "Einstein absztrakcióit szive mélyén undorítónak érezte. Ugy szerette a maga abszolút éterét, a téregyenleteit, a merev elektronját, ahogyan az ifjú imádja első szerelmét, akinek az emlékét semmiféle későbbi tapasztalat nem irthatja ki... A logikai összefüggések ellen nem érvelt; elismerte és csodálta őket az általános relativitás elvének egyetlen lehetséges következményeként. De magát az általános relativitás elvét visszatetszőnek érezte, és remélte, hogy a csillagászati megfigyelés előbb-utóbb majdcsak megcáfolja és visszahelyezi a régi jó abszolút étert a jogaiba." _A tematikus elemzés eredménye gyanánt gyakran adódik két téma antitetikus /9 9 / kapcsolódása. Az antitetikus témapárok /pl. atomizmus és kontinuum, evolúció és devolució, állandóság és változás, komplexitás és egyszerűség, redukcionizmus és hólizmus, hierarchia és egység, a matematika hatékonysága magyarázó eszközként a mechanisztikus modellek hatékonyságával szemben/ könnyen fölismerhetők, kivált ha olyan esetről van szó, amely vitát vált ki vagy pedig magasan a közös munka szintje fölé emelkedik. 5/ 4/ LAUE,M. von és BORN,M. cikke a Physikalische Zeitschrift /Leipzig/,1923.52. számában. 5/ L. pl. HOLTON,G.: Thematic origins of scientific thought; Kepler to Einstein. /А tudományos gondolkozás tematikus kezdetei; Keplertől Einsteinig./ Cambridge,Mass. 1973- Harvard Univ.Press. 171