Tudományszervezési Tájékoztató, 1976
2. szám - Szemle
A TÉMÁK SZEREPE A TUDOMÁNYOS GONDOLKODÁSBAN 1 A tudománytörténeti kutatómunka szempontjai — Téma-elemzés — Egy illusztráció Óvatosságra intés — Téma-elemzés a tudományban: Merton jegyzetei Holton fogalomalkotásához — A téma-elemzés módszere. Pár huzamok a tudománytörténetben és a tudományszociológiában. A tudománytörténész mindenekelőtt valamely eseménnyel foglalkozik, amikor a kutatómunka termékét vagy eredményét tanulmányozza. Ezt az eseményt különböző szempontokból veheti szemügyre; legalább nyolc ilyen szempontot különböztethetünk meg, melyek mind más és másféle kérdésekre vezetnek. A TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA SZEMPONTJAI Először természetesen meg kell érteni az esemény /Е/ tudományos tartalmát; — méghozzá jelen fogalmaink szerint, s az egykori tudományos elképzelések kontextusában egyaránt. Ide sorolható a történeti háttérre, a tudományos világképre, a világnézetre, a paradigmákra, a kutatásprogramokra stb. vonatkozó vizsgálatok többsége. Még ma is effélékkel bajlódik a legtöbb tudománytörténész: a vizsgált eseményben megnyilvánuló fogalmakat és tételeket próbálja analitikus és empirikus nyelven megfogalmazni. Másodszor, meg kell rajzolni a közös tudományos ismeretek /az úgynevezett "public knowledge" /nevezzük S2-nel^ fejlődésvonalát, amely a jelen állapothoz vezetett, s ugylehet tul is mutat rajta. Más szóval, nyomon kell követni egy gondolat, illetve egy kutatási tárgy azon "világvonalát", melyen egy pont az esemény. A tudománytörténészek és a történetkedvelő természettudományos oktatók gyakran és szivesen nyomozzák az efféle "fogalomfejlődést" és a bizonyítás hozzá tartozó "kontextusát". A harmadik szempont az a múlóbb személyes aspektus , melybe az esemény be van ágyazva. Itt már a felfedezés kontextusában járunk — a "születés pillanatát" próbáljuk megérteni. Csakhogy ez a pillanat rendszerint gyengén dokumentált, s még maga a fölfedező sem érti feltétlenül. A tudomány intézményei —a publikálási módszerek, a kongresszusok, a tudósnevelés— maguk is minimalizálni igyekeznek ezt az elemet. A közös munkaként fölfogott tudomány sikere nem kicsiny mértékben azon is alapszik, hogy rendszeresen elhanyagolja ezt a személyes elemet, vagy ahogyan Einstein nevezte, a tudós "magán-vivódását". De még olyanok is akadnak, 1/ HOLTON,G. : On the role of themata in scientific thought. /А témák szerepe a tudományos gondolkozásban./ = Science /Washington/,1975«ápr.25. 328-334. p. 168
