Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

5. szám - Szemle

ki, s 1968-tól kezdődően reprezentálják az egész bázis mintegy 90-95 %-át. A megfigyelési kör jelentős változásai miatt a K+F bázis egészére vonatkozó főbb mutatókra összehasonlitható adatok csak 1968-tól állnak rendelkezésre, kivéve a ráforditási mutatókat, melyekre összehasonlitható országos adatokkal 1960-tól rendelkezünk. A korábbi évekre vonatkozólag ma már rendkivül nehéz a megfelelő információkat megszerezni. A korabeli kutatásirányitó szervek /Magyar Tudományos Tanács, minisztériumok, Magyar Tudományos Akadémia/ levéltári anyagaiból és az állami költségvetés okmányaiból lehet csak kigyűjteni a vonatkozó legfontosabb információkat. Ezek elemzésével, becsléseken alapuló kiegészítésével, speciális interpolációs módszerek alkalmazásával lehet kimunkálni a harmincéves fejlődés főbb mutatóit. Ilyen kutatómunka előzte meg a jelén tanulmány kidolgozását, melyben bemutatjuk és elemezzük a magyar kutatási-fejlesztési bázis harmincéves fejlődésének összehasonlitható alapon kimunkált főbb mutatóit, hangsúlyozva, hogy ezek megbízhatósági foka nem éri el a módszeres statisztikai adatgyűjtésekét. A KUTATÁSI-FEJLESZTÉSI BÁZIS HELYZETE 1938-BAN A felszabadulás utáni fejlődés bemutatását általában a II. világháborút megelőző utolsó békeév /1938./ adatainak bemutatásával szokták kezdeni. Ez a kutatási-fejlesztési bázis esetében is indokolt, mert a háború befejezése után a magyar kutatásifejlesztési bázis intézményhálózata is jórészt romokban hevert vagy megsemmisült. Több intézmény felszerelését és szakembergárdáját Németországba vitték, s a háborús pusztítások a K+F intézmények jelentős részének épületeiben, berendezéseiben is súlyos károkat okoztak. E területen az ujjáépités is viszonylag későn indulhatott meg, mert az erőket és az eszközöket az akkor létfontosságú gazdasági újjáépítésre kellett koncentrálni. Bár egyes K+F intézmények /pl. az egyetemi biokémiai kutatólaboratórium, a Posta Kisérleti Állomás/ ujjáépitése már az első középületek újjáépítésével együtt megindult, a K+F bázis egészének ujjáépitése csak vontatottan haladt, s ráfordításainak összvolumene még az 1946-1949. években sem érte el az 1938. évi szintet. Éppen ezek a körülmények indokolják az 1938. évi helyzet feltárását. Magyarországon a szervezett keretek között folyó kutató-fejlesztő munka, s ezzel a kutatási-fejlesztési bázis kiépitése már viszonylag korán megindult /а 19. sz. közepétől sorra létesültek önálló kutató-fejlesztő intézmények, s még korábban egyetemi kutatási bázisok/, csak a rövid életű Magyar Tanácsköztársaság idején tűzték ki célul a tudományos kutatómunka komolyabb támogatását. A Horthy-korszak erősen visszavetette a kutatási-fejlesztési bázis fejlődését. Csak az államigazgatás számára többé-kevésbé nélkülözhetetlen tudományos szolgálatok és egyes nagyobb tőkés magánvállalatok intézményei fejlődhettek; az egyetemek és főiskolák csak viszonylag szerény kutatási dotációban részesültek. A Magyar Tudományos Akadémiának sem voltak lehetőségei kutatóintézetek fenntartására. A haladó szellemű tudósok többsége csak külföldön /emigrációban/ tevékenykedhetett. A megfelelő ipari háttér hiánya miatt a tehetséges tudósok egy része eleve csak külföldön valósithatta meg elképzeléseit. Tudományos intézetként a korabeli szakirodalom mintegy 50 intézményt tart számon. Ezek többsége néhány fős szakemberállománnyal és évi 5005OOO P ellátmánnyal dolgozó kis intézmény volt, ezek is felerészben mezőgazdasági és élelmiszeripari kisérleti és rutinvizsgálatokat végző intézmények voltak. Közülük csak kevés tekinthető a mai értelemben vett önálló kutató-fejlesztő intézetnek. Jelentős részük mégis - közvetlenül vagy közvetve - jogelődje volt ma is létező intézeteknek. Ebből a szempontból vizsgálva, összesen 38 tudományos intézetet sorolhatunk az 1938. évi kutatóintézeti bázishoz /a teljesség kedvéért ide soroltuk az 1943-ban alakult Dunántuli Tudományos Intézetet is/, az alábbi tudományági megoszlásban: 582