Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

3-4. szám - Szemle

mernünk kell azok időbeni mennyiségi változásait is. Ugyanez mondható el a kutatási rendszer kimeneteléről is.A bemeneteket egy másik szempontból is meg kell különböztetnünk: vannak a kutatási rendszer által szabályozható és nem szabályozható bemenetek. Ez utóbbiak lehetnek véletlenszerűek /ilyenkor zavaró hatásokról beszélünk/, vagy viszonylag stabilak, nehezen változtathatók /ilyenkor olyan környezeti hatásokról beszélünk, amelyek meghatározzák a kutatási rendszer számára a környezet jellegét a "klimát", amelyhez a kutatáskognitiológiai rendszernek alkalmazkodnia kell/. A kutatási rendszer által szabályozható bemenetek például az általa megrendelt nyersanyagok és egyéb anyagok be-' érkezési mennyiségei és időpontjai, az alkalmazott tudományos munkaerő létszáma és kvalifikációja. Zavaró hatásról, sztochasztikus bemenetről például akkor beszélhetünk, ha a megrendelt nyersanyag nem érkezik meg a visszaigazolt időben, illetve mennyiségben, vagy ha már kidolgozott eljárások valamilyen okból nem értékesíthetők az előirányzottnak megfelelő időben, illetve áron. Ha a kutatási rendszert elemeire bontjuk, akkor azok a hatások, amelyek a kutatási rendszert a környezete felől érik /bemenetek/, elemről elemre haladva mindig újból átalakulnak ugy, hogy minden elemnek külön bemenete és kimenete van. Ezekre mindaz érvényes, amit a kutatási rendszer bemeneteiről és kimeneteiről mondtunk — tehát minden elem bemenete lehet anyag-, energia-, illetve információs jellegű, az elem által befolyásolható vagy nem zavaró hatás, illetve a környezet stabil jellemzőit közvetitő bemenet. Éppen ezért érik a kutatási rendszert nemcsak a környezet felől, hanem belső működése révén is zavaró hatások. A kutatási rendszer állapotaira és viselkedésére ugyanaz vonatkozik, amit az elem állapotáról és viselkedéséről mondtunk. Vagyis a kutatási rendszer állapota a kutatáskognitiológiai rendszer leirására használt változók vagy tulajdonságaik meghatározott értékeinek halmaza, általánosabban: a kutatási rendszer egy meghatározott konfigurációja. Ha például a kognitiológiát a mutatószámok bizonyos együttesével jellemezzük /hatékonyság, kutatói rugalmasság, bevezetett eljárások és tudományos alkotások értéke, kutatási eszközállomány/, akkor a kutatáskognitiológia állapotát ezen mutatószámok mindenkori értékei irják le. A kognitiológiai rendszer viselkedését az állapotok időbeni változása jellemzi. A kognitiológiai rendszer viselkedésén azt értjük, hogyan teljesiti időben kutatási feladatát, fejlődik-e vagy sem, javul-e hatékonysága vagy romlik, javul-e a kutatási eszközkíhasználás intenzitása vagy sem — és mindezt együtt, komplex értelemben. Az állapot leírása valójában azonos a kognitiológiai diagnózissal, a viselkedés pedig azonos a diagnózis időbeli változásával, amely azt jelzi, vajon a kutatáskognitiológiai rendszer állapota romlik-e vagy javul. A kutatási rendszer viselkedését a kutatáskognitiológiai rendszer egyes elemeiben végbemenő átalakulások és a rendszer elemeinek összekapcsolási módja, vagy a kutatási rendszer strukturája együtt határozzák meg. Azonos transzformációju vagy funkciót betöltő elemekből másként felépitett kutatáskognitiológiai rendszerek viselkedése nem lesz egyforma. A transzformáció az a szabály vagy szabályrendszer, amely szerint a kutatáskognitiológiai bemenet kimenetté alakul át. A kutatáskognitiológiai rendszer egyes elemei esetében ez a szabály gyakran egyszerű függvényként megoldható, máskor viszont bizonyos müveletek pontos, lépésenkénti leirását jelenti; ez utóbbi esetben algoritmusról beszélünk. A kutatási rendszer egésze azonban tul bonyolult ahhoz, hogy a benne végbemenő átalakulás egyszerűen leírható legyen. Mégis ahhoz, hogy a kutatáskognitiológiai rendszer viselkedéséről teljes képet kapjunk, nemcsak azt kell tudnunk, hogy a bemenetek milyen változásainak a kimenetek milyen változásai felelnek meg /ebben az esetben a rendszer fekete doboz lenne/, hanem azt is tudnunk kell, hogyan állítja elő a kutatáskognitiológiai rendszer a bemenetből a kimenetet. Vagyis hogyan, milyen konkrét technikával készül a nyers— és egyéb anyagokból, az élő- és holtmunka felhasználásával a tudományos késztermék /például gyógyszer/. Vagy: hogyan működteti az elektronikus számitógép a kognitiológiai konfiguráció egyes elemeit /egymásután és párhuzamosan/ ahhoz, hogy a memóriában tárolt adatok felhasználásával a lefuttatni kivánt kisérleti programokat az előirt időben és sorrendben 412