Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Szemle

8. táblázat A tudományos képzéssel foglalkozó intézmények száma az egyes ötéves tervek kezdetén és 1965-1967-ben s z á m a Az intézmények jellege I95O-I95I 1955-1956 I96O-I96I 1965-1966 1966-1967 Egyetemek és tudományos fokozatok odaítélésére jogosult intézetek

4" 29 37 47 64 74 Főiskolák Művészeti, tudományos, kereskedelmi 548 783 1 161 1 769 1 915 Gépgyártási, műszaki, épitészeti 31 49 76 103 IO5 Orvosi 34 51 80 123 137 Mezőgazdasági 16 24 37 54 54 Állatorvosi 7 14 18 20 20 + Ezek az adatok az Indiai Statisztikai Intézetet, az agrárégyetemeket és más olyan intézményeket is felölelnek, melyeket egyetemeknek tekintenek. A tudományos oktatógárda növekedését jól szemlélteti, hogy számuk az 1950-1951•évi 9 715 főről 42 840-re emelkedett 1965-1966-ra. Az indiai parlament által 1958-ban kibocsájtott tudománypolitikai határozat kimondta, hogy a nép életszínvonala javitásának szolgálatába kell állitani a tudományos kutatást és ezért hatékonyabbá is kell tenni azt. E határozat végrehajtását 1963-ban a tudósok és oktatók közös konferenciája értékelte és számos ajánlást dolgoztak ki a további teendőkre vonatkozóan. Indítványozták, hogy fokozott figyelmet és erőket szenteljen az ország a műszaki kutatásokra . A K+F TEVÉKENYSÉG BŐVÍTÉSÉNEK ELŐFELTÉTELEI A tudományos kutatások kiterjesztése a nemzeti erőforrások teljes mozgósítását igényelte. Jelentősen növelni kellett a tudományos munkára alkalmas szakemberek számát és egyéb feltételek megteremtése mellett a kutatási szervezet tökéletesítése is elengedhetetlen volt ehhez. Az intézmények és berendezések mintegy három-, illetve négyszeresükre növekedtek a kutatás területén 1950 és I966 között. Az Egyetemi Adományokat Elosztó Bizottság mintegy 16 korszerű tanulmányi központot hivott életre különféle egyetemeken és tudományágakban, ujabb kutatók képzésére. Figyelemreméltó, hogy a legerőteljesebb növekedés e téren a mezőgazdasági és állatorvosi szférában mutatkozott. 75