Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Figyelő

A RAND Corporation. 1948-ban alakult mint nem profit célú intézmény, első megrendelője a Légierő volt. Az ötvenes-hatvanas években a legkiválóbb közgazdászokat, mérnököket, matematikusokat szerezte meg munkatársának, s kezdettől fogva alkalmazott elektronikus számitógépeket. A RAND Corporation lett többek között a műszaki előrejelző rendszerelemzések specialistája. A RAND határozta meg az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok stratégiáját. Ma viszont erősen megváltozott profilja: társadalmi és gazdasági problémák megoldásán munkálkodik. Egész költségvetésének /25 millió dollár/ 40 %-a a Légierőtől, 15 %-a más katonai szervektől, 35 %-a a polgári célú kutatás megrendelőitől származik. A DOD évi költségvetéséből /7,5 milliárd dollár/ 3 %-ot fordit kutatásra. A RAND és a hasonló intézmények döntő befolyást gyakoroltak az Egyesült Államok politikájának meghatározására, a stratégiai fegyverek, a honvédelem tervezése, a nukleáris fegyver-rendszerek kialakítására. A hatvanas évek végén megindult a támadás a "gondolatgyárak" ellen, a fiatal radikális és baloldali diákok meg újságírók ezeket az intézeteket tették felelőssé az Egyesült Államok háborús politikájáért; a konzervatív jobboldal elégedetlenségének kiindulópontja pedig a Pentagon-iratok publikálása, melyek a RAND irattárából tűntek el és nyilvánvalóan az alkalmazottak segítségével láttak napvilágot. A RAND és a többi "gondolatgyár" levonta a következtetést a támadásokból és biráló megjegyzésekből; átalakította kutatási prpfilját.A RAND New York-i intézete ma már például New York sajátos problémáival foglalkozik, vizsgálja a tűzvészek gyakoriságát, a tűzoltó-osztagok tevékenységét, a jelzőrendszerek minőségét, a rendőrség tevékenységét, a lakásviszonyokat. A Hudson Intézet, mely azelőtt szintén katonai témákon dolgozott, most a vàj-oçi közösségek jövőjével és a közösségi környezet kérdéseivel foglalkozik. Kérdéses még, a gazdasági, társadalmi problémák megoldásakor is fenn tudják-e tartani az intézetek a régi szinvonalat, sokan vitatják a rendszerelemzés, a játékelmélet, a Delphi-módszer —az intézetek bevált módszerei— alkalmazhatóságát az uj területeken. A finanszírozás is problematikus, mert a DOD-hoz hasonlóan bőkezű mecénást a polgári kutatás területén nehéz találni. Igaz, hogy csaknem valamennyi nagyváros szeretné megoldani a szennyeződés csökkentését, a lakáshiányt, de a városi pénzforrások eléggé szerények. S Magruder, az Elnök különleges tanácsadója, hiába törekedett a polgári célú műszaki kutatások finanszírozását a kormány "nyakába varrni". Az Egyesült Államok tudományos és • műszaki fejlettsége két nagy nemzeti trauma következménye. Az első a második világháború volt és arra késztette a szövetségi kormányt, hogy minden addigit túlhaladóan támogassa a tudományt. 1940ben a szövetségi kormány kutatási költségvetése mindössze 25,0 millió volt, 1948-ban már 1 milliárd, 1957-ben túllépte a 3 milliárdot és 1971-ben már kevésnek találták a 16 milliárd dollárt. A második trauma a szovjet szputnyik fellő-