Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Szemle

A KUTATÁSI ÉS FEJLESZTÉSI HATÉKONYSÁG FOGALMA A K+F HATÉKONYSÁG FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA A hatékonyság fogalma történelmi kategória, amely a társadalmi-gazdasági fejlődés során, több tényező együttes hatására alakul ki, változik és fejlődik. A K+F hatékonyság fogalma lényegében a K+F tevékenységgel egyidőben alakult ki és azzal többé-kevésbé arányosan fejlődött. Ahogyan bővült e tevékenység szférája, s amilyen mértékben növekedtek e tevékenység ráforditásai, ugy növekedett az igény e tevékenység gazdasági és tudományos hatékonyságának megitélésére, sőt számszerű mérésére is. A K+F tevékenység hatékonyságvizsgálatának térhódítására lényegében a következő tényezők gyakoroltak és gyakorolnak ma is jelentősebb hatást: - a K+F tevékenység volumenének és intézményhálózatának a fejlődése; - a K+F tevékenység társadalmi-gazdasági szerepének és hatásának növekedése, a tudomány közvetlen termelőerővé és társadalmi erővé válásának folyamata; - a specializált K+F intézmények intézményi szintű irányításának /főként a kutatók és fejlesztők anyagi ösztönzésének/ és felsőbb szintű irányításának /főként az ilyen intézmények gazdasági ösztönzésének/ növekvő szükségletei ; - a K+F tevékenység iránti igények gyors növekedése és az ezek kielégítéséhez rendelkezésre álló erők és eszközök, tehát a K+F kapacitás lassúbb növekedése közötti ellentmondás, és az ebből fakadó koncentrálási törekvések; - a két társadalmi-gazdasági rendszer versenye és az ebből következő nemzetközi konkurrencia- és integrációs törekvések a K+F tevékenységek területén; - a polgári és a katonai célokat szolgáló K+F. tevékenység arányában bekövetkező eltolódások /amennyiben a polgári K+F tevékenység arányának növekedése ösztönzi, a katonai K+F tevékenység arányának növekedése pedig fékezi a K+F tevékenység hatékonyságvizsgálatára irányuló törekvéseket/. A K+F hatékonyság fogalmának történelmi fejlődése külön tanulmányozást igényel. Itt csak arra utalunk, hogy e fogalom fejlődésében két fő irányzat különböztethető meg: 1. Az anyagi termeléssel közvetlenebb kapcsolatban álló K+F tevékenységekre lényegében az anyagi termelő tevékenységekre kialakitott hatékonysági szemléletet és mérési metodikát alkalmazták /például a K+F ráfordítások nyereséghozamának és megtérülési időtartamának számitása, a beruházás gazdaságossági számitások általános érvényű normatíváinak —változatlan vagy kisebb mértékben módositott— alkalmazása erre a 8