Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Szemle

tusoktól terhes szakaszba jutott. A tudomány és technika vivmányaival szembeni optimizmus, sőt eufória logikus következménye a kétkedés, mellyel a fejlett társadalmak a műszaki "áldások" korlátainak vizsgálata felé fordultak. "A technika ártalmas tényezőit nem a kutatás-fejlesztés prioritásainak kell tulajdonítani. Ezek valójában a gazdasági és társadalmi politika következményei" — állapitja meg a Brooks-jelentés. A BROOKS-JELENTÉS HIPOTÉZISEI A csoport tág értelemben fogta fel feladatát, nem állt meg a tudományos és műszaki politikák vizsgálatánál, hanem birálta azokat és feltárta a kormányok más tevékenységi területeivel kialakított kapcsolatait. A jelentés első része összefoglalja azokat a hipotéziseket, melyek a vizsgálat alapját képezték. Az OECD országok szerint a hetvenes években a bruttó nemzeti termék /BNT/ növekedési aránya meghaladja a hatvanas évekét, ez viszont nem történhet pusztán mennyiségi változásokkal. A növekedés nem határozható meg csupán a fogyasztás és az anyagi javak termelése alapján, hanem magas alkalmazottsági szintet igényel, és megköveteli a belső infláció és a fizetési mérleg nehézségeinek leküzdését, de hozzájárul még az ember és a természet viszonyának javitása, a szociális problémák megoldása is. A fejlett társadalmak lassan közelednek a telitettség állapotához —irja a jelentés— azaz bizonyos irányokban a további növekedés nem mehet végbe összeütközések nélkül. A telitettség észlelhető a környezet szennyeződésében, a nagyvárosok népességtömörülésének méreteiben, a közlekedésben, az információ mennyiségében, a felsőoktatásban, sőt, egyesek szerint az uj ismeretek létrehozásában is. Nem azt jelenti a szaturáció, hogy a következő tiz évben megáll a fejlődés, sőt a legtöbb esetben még a növekedés időhatára sem előrelátható, csupán az vehető biztosnak, hogy még a ma emberének életében lassubbodni fog a növekedés üteme. Mivel a társadalom az elmúlt háromszáz év alatt megszokta, hogy csaknem valamennyi szempontból folyamatosan növekszik és fejlődik, a helyzet változása teljesen újszerű, és az alkalmazkodásra erőfeszítéseket kell tenni. A gazdasági növekedéssel járó változások ma már nem korlátozhatók a gazdaság pontosan körülirhatóterületeire és nem is olyan lassan következnek be, hogy fokozatosan hozzájuk szokhatnánk. A fejlődés káros tényezői kisebbítésére nyilván tettek intézkedéseket, de az eredmény nem olyan meggyőző, hogy a társadalmi ráfordításokat, a kapott előnyökkel összevetve, ne tekintsük túlzottaknak. Az egyszerű ember hajlik arra az elképzelésre, hogy a holdutazás korában a technikai ártalmak elháritása néhány határozott intézkedéssel megoldható. Az igazság azonban az, hogy a levegő szennyeződése, és a többi ismert ártalom szükségszerű velejárója a civilizáció fejlődésének. 21