Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Figyelő

m u n к á j ában ; ezzel biztosítottnak látja a szabadidő alkotójellegü, kulturált felhasználását. A továbbiakban néhány, a fiatalok képzésével kapcsolatos tapasztalatát adja át. A középiskolai oktatás célja bizonyos mennyiségű ismeret átadása; az alkotóképességek kibontakoztatására ritkán kerülhet itt sor, mert az osztályok létszáma korlátozza az egyéni foglalkozást. A fiataloknál igen korán megnyilvánulnak hajlamaik — az egzakt vagy a humán tudományok iránti fogékonyságuk. Ezt a tényezőt mindig figyelembe kell venni, nem szabad erőszakkal másfelé orientálni érdeklődésüket. Nem nehéz kideríteni, hogy a természettudományok közül az alkotógondolkodás kialakítására legalkalmasabb a fizika és a matematika. A fizika igen közel áll a fiatalokhoz, a feladatok megoldása a deduktiv gondolkodást formálja. Nagy gondot kellene forditani az iskolában a fizika helyes oktatására, hiszen az fejleszti legjobban a természettudományos alkotó gondolkodásmódot. Több gondot kell forditani a fizika oktatásának módszertanára; itt Kapica felhivja a figyelmet az ifjú tehetségek olimpiájának jelentőségére. A példatárokban szereplő feladatok nem mindig hatnak ösztönzően a gondolkodás fejlesztésére, inkább rutin jellegűek. Kapica javaslata, hogy az oktatási célokat kissé szabadabban szögezzék le, teret adva a tanár egyéni kezdeményezéseinek. A különösen tehetséges fiatalok számára mind a Szovjetunióban, mind pedig másutt is különleges iskolákat hoztak létre. Kapica véleménye szerint ezek az iskolák a művészetek terén igen jók és hasznosak, itt ugyanis már a gyermekkorban világosan megmutatkozik a tehetség, a természettudományi különleges iskolák azonban egyenesen károsak. Ha kiveszik az iskolából a tehetséges diákokat, az vérszegény marad; sokszor a tehetséges tanulók még nagyobb szerephez jutnak mint a tanárok, nemcsak mert lelkesitenek, emelik a szinvonalat, de saját kibontakozásukhoz is szükséges, hogy az anyagot elmagyarázzák gyengébb társaiknak, hogy "tanitva tanuljanak". A tehetségek kifejlődéséhez avatott tanári kezekre van szükség. Sajnos a középiskolákban igen kevés a nagy szaktudású és egyben kiváló pedagógus tanár, aki egyénileg közeliti meg a tanulókat s önálló gondolkodásra tanitja őket; többségük lényegében csak az ismeretátadásra szoritkozik. Kapica e problémára•is javasol megoldást: a tudomány történetéből ismeretes, hogy legtermékenyebbek azok a tudósok voltak, akiknek tanítványai voltak, s azokkal dolgoztak együtt. Mengyelejev például az elemek periodikus rendszerét akkor alkotta meg, amikor diákjai számára módszert keresett, amelynek alapján könnyebben meg tudták volna jegyezni az elemek tulajdonságait. Kapica azt javasolja, hogy fiatal kutatók vezessenek szemináriumokat, ez nem nagy megterhelés, mégis nagyon hasznos a kutatók számára. Javaslata az, hogy a fiatal kutatók tanithatnák a fizikát a középiskola felső tagozatán. Nehézséget 153