Tudományszervezési Tájékoztató, 1971
1. szám - Szemle
megfelelően látják el nemcsak a világszinten mért versenyképességre törő, de az ennél szerényebb igényű, ám a népgazdaság számára égetően szükséges hazai kutatási, illetve fejlesztési feladataikat. Ezen a helyzeten fokozott szabadalom-, vagy tervdokumentáció átvételével, s legalább az úgynevezett "utánfutó", illetve adaptáló kutatások erőteljes fejlesztésével lehetne segiteni. IV. Szinttartó, vagy a kutatóhely általános kutatási kultúráját szolgáló kutatás. Valamennyi tudományág egyenlő fejlesztésére —a szellemi és anyagi erőforrás-ráforditás korlátozottsága következtében— nyilván nincsen mód. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a különböző tudományágakkal foglalkozók valamennyien 1 epést tarthassanak tudományáguk fejlődésének legújabb eredményeivel, és ennek érdekében —a szükséghez képest— dokumentációval, illetve szerény eszközökkel megvalósítható folyamatos kutatómunkát is végezzenek. Ezeket a kutatásokat szokták —ha a kutatások gazdasági hatékonysága a szempont— szinttartó, vagy az általános kutatási kulturát szolgáló kutatómunkáknak nevezni. Ilyenfajta kutatás, vagy dokumentáció mindazon kutatóhelyeken szükséges, ahol a szellemi és anyagi eszközráforditás koncentrálásának követelménye nem teszi lehetővé a tudományág kiemelt kezelését, illetve az ehhez szükséges allokációt, V, Rendszertani szemléleten alapuló kutatási együttműködés. A korszerű kutatásszervezés alapvető elve a rendszertani szemlélet. E nélkül semmilyen szempontból vizsgálva sem végezhető hatékony kutatómunka. A rendszertani szemlélet abból indul ki, hogy a kutatómunka, az alapkutatásból kiindulva, az alkalmazott, illetve a fejlesztő kutatáson át egészen a gyakorlati alkalmazásig, egyetlen, egymástól csupán térben és időben elválasztott, összefüggő rendszert alkot és tudományszervezési szempontból összefüggő rendszerként is kell kezelni. Más szóval ez azt jelenti, hogy a kutatómunkák különböző tipusait /mint alap-, vagy fejlesztő kutatást stb./ egymástól csak az úgynevezett "b e é r é s i idő" választja el, vagyis az az idő, amig valamely elméleti eredmény gyakorlati alkalmazásra kerül. Ez az idő a tudományos-technikai forradalomban általában egyre rövidül. A marxista tudományelmélet művelői is hasonló álláspontot foglalnak el, amikor egyesek közülük például rámutatnak arra, hogy a tudományfejlődés nem "fához", hanem "h á 1 ó h о z" hasonlít. 1^ Ez a differenciálás mind az igényelt erőforrások indokoltsága, mind az előzetes értékelhetőség szempontjából egyaránt igen fontos. Nyilvánvaló ugyanis, hogy valamely szükséges és lehetséges fontos alapkutatás allokációs igényei és egyben értékelhetősége is egészen más, mint mondjuk, egy nem világszinten verseny1/ BÓNA—FARKAS : A tudomány mai struktúrájának és fejlődésének néhány ellentmondása. = Magyar Tudomány,1970.6.no. 435«P»
