Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

- a kutatószemélyzet diplomafajták és korcsoportok szerinti összeirására; - a kutatóintézetek állóeszközállományának felmérésére; - a tanszéki oktatók és a tanszéki segédszemélyzet kutatási munkaidőhányadának feltérképezésére. Az ilyen tipusu felméréseket felesleges évenként megismételni, mert a vonatkozó igényeket a többéves időközökben történő felmérés tökéletesen kielégiti. Ezért a felsorolt mutatók az 1969« évre vonatkozó statisztikából eleve elmaradtak, illetve az 1968. évi felmérés alapján kerültek felhasználásra /például a tanszéki oktatók kutatási munkaidőhányadára vonatkozó adatok/. A mutatószámrendszer továbbfejlesztése több vonatkozásban is érvényesült. Különösen figyelemreméltó a fontosabb statisztikai adatoknak népgazdasági ágak, illetve ágazatok szerinti részletezése, mely a hazai K+F statisztikában uj csoportositási elv alkalmazását jelenti. Előnye, hogy megkönnyiti a K+F szektorra vonatkozó népgazdasági összehasonlításokat. További figyelemreméltó újdonság a tanszéki kutatásokra vonatkozó főbb adatoknak egyetemek illetve főiskolák, sőt —többkarú egyetemeknél— karok szerinti részletezése, mely az oktatási és a kutatási szférák közötti összehasonlításokat könnyiti meg. Módszertani szempontból változtatást az úgynevezett egyéb K+F helyek redukált létszám-mutatóinál alkalmaztak /erre később visszatérünk/'. A továbbiakban a kutatási-fejlesztési bázis fontosabb statisztikai adatait ismertetjük a következő szerkezetben: • - a K+F bázis súlya a népgazdaságban; - a K+F bázis strukturája ; - a K+F helyek 1969» évi ágazatközi kapcsolatai. Ezzel jelentősen eltérünk a kiadvány szöveges részének szerkezetétől, de elkerüljük a feleslegesnek tünő ismétléseket. /А kiadvány ugyanis elöljáróban egy rövid összefoglalót közöl a legfontosabbnak minősitett adatokkal, majd a K+F személyi és tárgyi feltételeinek 1969. évi alakulását, a K+F bázis struktúráját, a K+F tevékenység főbb adatait és a K+F bázis fejlődését vizsgálja./ A KUTATÁSI-FEJLESZTÉSI BÁZIS SÚLYA A NÉPGAZDASÁGBAN A K+F bázis súlyát a népgazdaságban létszám- és ráfordítási mutatókkal szokás érzékeltetni, mégpedig általában népgazdasági szinten, egyes vonatkozásokban pedig a fontosabb népgazdasági ágak szintjén is. 9