Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

A KUTATÁSI-FEJLESZTÉSI BÁZIS STRUKTURÁJA Az I968. és I969. évi statisztikák azonos megfigyelési köre és lényegében azonos mutatószámrendszere, illetve módszere lehetőséget nyújt nemcsak statikus, hanem bizonyos dinamikus jellegű strukturális elemzésekre is. Ezért a továbbiakban —bár alapvetően az 1969» ®

vi strukturát ismertetjük— utalunk az észlelhető strukturális változásokra is. A FO SZEKTOROK SZERINTI STRUKTURA A K+F bázis három fő szektorának összehasonlitó strukturális fő mutatói az alábbiak szerint alakultak: A K+F helyek számának százalékos megoszlása 1968-1969-ben: I968 1969 Kutató-fejlesztő intézetek 12,5 % 12,5 % Tanszéki kutatóhelyek 68,9 % 69,1 % Egyéb kutató-fejlesztő helyek 18,6 % 18,4 % A megoszlás tehát lényegesen nem változott, bizonyos kisebb arányváltozás történt a tanszéki kutatóhelyek és az egyéb K+F helyek viszonylatában, az előbbiek javára. Abszolút számban a K+F intézetek száma 130-ról 131-re változott, a tanszéki kutatóhelyeké 718-ról 723-ra nőtt, az egyéb K+F helyeké 194-ről 192-re csökkent. /Az 1969. évi 192 egyéb K+F hely közül: 150 ipari termelő vállalat, 7 tervezőintézet, a többi egészségügyi és kulturális intézmény./ A K+F helyek dolgozóinak létszáma —teljes munkaidejű dolgozókra átszámitott egyenértékekben kifejezve— az alábbi százalékos megoszlást mutatja: I968 1969 Kutató-fejlesztő intézetek 59,7 % 57,2 % Tanszéki kutatóhelyek 9,4 % 9,4 % Egyéb kutató-fejlesztő helyek 30,9 % 33,4 % A dolgozók létszámának megoszlásában tehát a K+F intézetek és az egyéb K+F 5/ helyek között történt kisebb arányeltolódás, az utóbbiak javara. 5/ Az itt ismertetett 1968. évi arányszámok eltérnek a korábbi közlésektől, mert az egyéb K+F helyek körében uj módon történt a redukált létszámok számitása 1969ben, s e módszert alkalmazták visszamenőleg az I968, évi adatoknál is. 14