Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Figyelő

A fizikusok, matematikusok általában a tudományos munkatársak sorait fiatal szakemberekkel töltik föl, olyanokkal, akik ugyan még nem rendelkeznek sok tapasztalattal, de tehetségesek és sokatigérők. Ugyanakkor az intézeteknek szükségük van nagy képzettségű, tapasztalt konstruktőrökre is, akik szintén alkotó munkát végeznek, de kisegitők: ők teremtik meg a kutatáshoz szükséges feltételeket, bár sokszor végeznek mérnöki munkát is. Ki tekinthető tudósnak? Helytelen egy kollektíva tudományos színvonalát a doktorok és kandidátusok száma szerint értékelni, különösen most, amikor a kandidátusi fokozat bizonyos mértékig devalválódott. A cikk szerzője hibásnak találja az aspirantura rendszerét; igaz, hogy egy jó vezető irányítása alatt, jó kollektívában sokat fejlődhet a jelölt, de nem célszerű azonnal megvédenie disszertációját, jobb lenne ha csak bizonyítványt kapna az aspirantura befejezéséről. Célszerűbb, ha az intézeti kutatók munkájukkal párhuzamosan dolgozzák ki disszertációjukat. Igaz, ez hosszabb, de hatékonyabb módszernek bizonyult, mert igy a jelölt a kandidátusi fokozatot szakmai és szellemi fejlődéséért, önálló munkájáért kapja. A gyakorlat szerint a műszaki tudományok területén év alatt járja be a fiatal jelölt ezt az utat. Még ma is tapasztalható a tudományos fokozatok "mágiájának" nyoma, miszerint aki megvédi a disszertációját és Cimet szerez, egycsapásra megváltozik. Az idő rövidsége miatt sokszor nem a tervezett munkát, hanem egy könnyebb témát adnak meg, hogy a jelölt azt időben befejezhesse. Rabotnov hangsúlyozza, hogy a doktorok és kandidátusok számának növekedése nem mutatja a tudományos potenciál, a tudomány színvonalának emelkedését. Reálisabb mutató az, hogy az adott tudományág, vagy konkrét eredmény milyen helyet foglal a világ tudományában s milyen hatást gyakorol a népgazdaság fejlődésére. A Szovjetunióban a tudomány színvonala magas, s minden tudományágnak vannak olyan szakemberei, akik véleménye mérvadó. Az egyes tudományágakra kidolgozták a fejlesztési terveket, ezeket azonban állandóan figyelemmel kell kisérni, és az aktuális helyzethez alkalmazni. A szakemberek tudományos vitákon, konferenciákon, szimpóziumokon találkoznak és ott értékelik tudományáguk helyzetét. A tudományos világ, a tudós-közvélemény az a fórum, amely ítélkezhet a tudomány színvonaláról, hatékonyságáról. — RABOTNOV,Ju.: ...Как ego осеnit'? /Hogyan értékeljük?/ = Literaturnaja Gazeta /Moszkva/,1969.6.no. 10.p. G.A. Veszélyben az amerikai tudomány anyagi ellátottsága Az amerikai természettudósok és orvosi kutatók aggódnak a kutatómunka és az oktatás szövetségi támogatásának jelentős csökkenése miatt. Korábban ezt csak átmeneti jelenségnek tekintették, de ma már állandóvá vált. Az utóbbi két évben az egyetemi kutatás támogatásában 20 %-os átlagos csökkenés következett be,