Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

hoztak Műszaki Testületet is, ahová a hazai felsőoktatási intézményben végzettek ke­17/ rülnek a kétéves katonai szolgálat helyett. A tudományos dolgozók hazai viszonylatban való jobb kihasználásához számos uj intézményre van szükség, amely lehet állami vagy magán jellegű; az "uj" jelző nem annyira az intézmények tevékenységi körére vonatkozik, hanem igazgatási stilusára. Ésszerűnek látszik a tudományos dolgozók munkáját államilag irányítani, s lehetőséget adni egyéni tevékenység kibontakozására. Különben is, minden tevékenységi szférában növelni kellene az állami részvételt, kiváltképpen a külföldön tanult szakemberek támogatásában. Nem szabad megszakítani a külföldön élő tudósokkal a kapcsolatot, meg kell szervezni hazalátogatásukat, be kell vonni őket a hazai tudományos életbe elő­18/ adói, tanácsadói, némely tudományos program irányitói, vendégtanári funkcióban. A "brain drain"-nel foglalkozó tudósok és illetékes hatóságok méltányolják a probléma súlyosságát, de általában elutasítják a szakember-áramlás valamiféle meg­szorítását, mert az ellentmond a tudomány nemzetközi jellegének és sérti a személyes szabadságot. E tény elismerésével csak a bevándorlás csökkentésére irányuló rendel­kezésekkel szabályozható az áramlás. Ha minden ország szabályozná a bevándorlást, a "brain drain" általános ellenőrzés alá kerülne. Az Egyesült Államok már kijelölte a bevándorlás felső határát, a baj csak ott van, hogy ez a határ 17 ООО szakember, ami az 1966-ban bevándoroltak kétszerese. A határszámot 8 ООО-re kellett volna csökken­teni s ezzel egyidejűleg —hogy ne keletkezzék ujabb szakemberhiány— a K+F ráfordí­tásokat is 10 %-kal le kellett volna szállítani, javasolja az egyik e kérdéssel fog­19/ lalkozó cikk. Felmerült olyan megoldási javaslat is, hogy az Egyesült Államok anyagilag kompenzálja az "exportőr" országot a szakemberei kivándorlása nyomán bekövetkezett kárért, de ez a megoldás ma, a civilizált világban az ókori rabszolgakereskedésre emlékeztet és nem talál kedvező visszhangra. A kompenzálás kevésbé visszataszító mód­ja az volna, ha az Egyesült Államok egyenes vagy közvetett uton anyagi támogatásban részesítené a fejlődő országokat, és segítene azok tudományos-műszaki bázisát fölépí­teni; ez a tevékenység idővel az adott ország megizmosodásához vezetne, és ekkor az 20/ illető fejlődő ország már hatékonyan föl tudna hasznalni szakembereit. Az I967.évi lausanne-i nem-kormányszintű konferencián programjavaslatot dolgoztak ki a helyzet megjavítására a fejlődő országok szamara. Ennek főbb pontjai a következők: 17/ SZTARCSENKOV,G.: i.m. 18/ KANNAPPAN,S. : i.m. 19/ SUTHERLAND, G.: i.m. 20/ /ZAHEER ,S .H./ Zahir.Sz.H.: i.m. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom