Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

3-4. szám - Szemle

ség"-ként valaha is elérhetett volna. Ez a társadalmi jelentőség azonban —

s ez roppant fontos különbség Bernai és Merton analízisében— sokkal, de sokkal ujabb keletű mint maga a természettudomány. Társadalmi jelentőségűvé a természettudomány a XIX. században vált, s akkor is észrevétlenül, azáltal, hogy kölcsönös, bár többnyire köz vetett, kapcsolatba került az iparral. A modern technológia rohamos fejlődését megelőző időben a természettudomány társadalmi fontossága inkább csak utópia alakjában élt az emberek képzeletében, hiszen —hangsúlyozza Bernai— az újkori természettudomány egyik forrása egyébként is a mágusok, papok, filozófusok spekulációiban keresendő, és e spekulációk nem kis hányada eleve társadalmi természetű volt. Ezeknek az utópiáknak azonban vajmi kevés a köze a XIX.század során kibontakozó realitáshoz: a technikai-tudományos komplexum megszületéséhez, melynek során a technikának egyre több természettudományra, a természettudománynak egyre több technikára volt szüksége Csak e XIX.századi fejlődés alatt kezdett a természettudományos kutatás az Egyházzal és a Joggal összehasonlítható, vagy még annál is fontosabb intézménnyé válni. Ez az intézményesedés persze a Merton-modell variánsaiban is szerepel, kivált az egyházzal való összehasonlítás gyakori a tudományszociológiai szakirodalomban. Ziman is ugy véli például, hogy "az egyház sok vonása megtalálható a természettudományban - a tudósok valóságos papok, fehér köpenyben, amint fénylő üveg- és acéloltáraikat gondozzák katedrálisszerü laboratóriumaikban, apátjaik, püspökeik és kar20/ dinálisaik vezetése alatt". Valóban, a tudományos hierarchia napjainkban annyira föltűnő, hogy már a kívülállóban is a jól szervezett intézmény hatását kelti. Bernai azonban nem a hierarchia, hanem az államgazdaság szempontjából elemzi az uj intézmény szerkezetét és funkcióját. Mindenekelőtt statisztikai adatokat gyűjt a tudományos munkaerőről és becslés alapján fölméri a kutatásra költött összegeket. Nagy-Britanniában például 1934—ben egyetemek, ipar és kormány együttesen mintegy 4 millió fontot költött tudományra, ami a 4 000 millió font nemzeti jövedelemnek mindössze 0,1 %-a. Bernai ugyan ekkor az Egyesült Államokban 0,6 %-ra, a Szovjetunióban 0,8 %-ra becsüli a kutatásra költött•össze get. A nemzeti jövedelem kutatásra költött hányadában Bernai alapvető jelentőségű mutatót talált, azonban ezenkivül is összegyűjtött —elsősorban persze Nagy-Britanniából— a kutatásra vonatkozó minden számszerű adatot. Gondosan regisztrálta például az ösztöndijak számát, megbecsülte, hány végző egyetemi hallgató juthat évenként kutatómunkához, milyenek a kutatók kereseti lehetőségei. A statisztikus megfontolások alapján azután megállapította, hogy a harmincas évek végén az Egyesült Királyságban sokkal kevesebb a kutató a szükségesnél és sokkal kevesebbet költenek tudományra mint például — dohányra. A kutatásra kiadott összeg körülbelül 3 %-a a Nagy-Britanniában évenként elfüstölt vagyonnak. Hasonlóképpen, az italra ki20/ ZIMAN,J.M.: i.m. 138.p. 486