Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

Az állami tudománypolitika által kitűzött feladatok megoldására az illetékes minisztérium bizonyos összegeket kap az állami költségvetésből /З-mal jelölt vonalak/. Ebben az esetben legtöbbször olyan célkitűzésekről van szó, melyek megoldása a tudomány több területének fejlődését is elősegiti. A Kutatásügyi Minisztérium ilyenkor közvetlen megbizóként lép fel, vagy az összegeket más állami /gazdasági/ szervek rendelkezésére bocsátja. A gazdasági számvitel elveinek a kutatóintézetekben való alkalmazásánál központi szerep jut a teljesitményalapnak. Az intézet ebből csakis akkor részesül, ha a kutatás eredményeit kellő minőségben és határidőre produkálja. Az alap nagyságára, illetve az abból való részesedésre befolyással van az is, hogy az intézet tullépte-e a kutatásra előirányzott költségeket, vagy pedig megtakarítást ért-e el. A teljesitményalap egy részét az Akadémia vezetősége /százalékban megadott normatívák alapján/ prémiumalapra tartalékolja. A prémiumalapból kell fedezni például a költségek túllépését is, valamint minden olyan költséget, amely az intézet hibájából utólag merül fel. Ily módon az egész kollektíva munkája közvetlenül kapcsolatba kerül a prémiumalappal. Ez a tény végeredményben nemcsak helyes tervezésre és vezetésre serkent, hanem az egész kutatómunka célirányos ösztönzésére is szolgál. SZEMÉLYES ANYAGI ÉRDEKELTSÉG Ezzel elérkeztünk a személyes anyagi érdekeltség problémájához. A prémiumalap —a fizetések mellett— az egyének érdekeltté tételének legfontosabb eszköze. Felhasználásának fő irányelveiről és lehetőségeiről tájékoztat a 7. ábra. Emiitettük, hogy a prémiumalapból való részesedés elsődleges feltétele a szerződésben rögzített teljesítmény-paraméterek kielégítése. Ez azt jelenti, hogy az intézet kollektívájának és munkatársainak anyagi érdekei csak olyan mértékben érvényesülhetnek, amennyire azok saját munkájukkal a teljesítményekhez hozzájárultak. Az uj finanszírozási rendszer tehát a kutatók és munkatársaik gondolkodásmódjára és magatartására is hat, ami gyorsítja a kutatómunka gazdaságossá tételének folyamatát. A hatékony ösztönzés feltételezi az alapok helyes irányban való felosztását, ami nem jelenthet mást, mint a tudományos szempontból élenjáró teljesítmények dijazását. E célkitűzés végrehajtása megköveteli a tudósok alkotóerejének teljes kibontakoztatását, azaz az intézet lehetőségeinek, potenciáljának optimális kihasználását. Az előbbiekből következően az intézet vezetőinek különös figyelmet kell fordítaniuk a szocialista közösségi munka, az ezen belüli egészséges versenyszellem kifejlesztésére, továbbá a "szocialista kutatóegyéniség" típusának kialakítására. 35