Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

ez lehetetlen kívánság, A kiváló tudósok nem jelentéktelen része nem jó szervező, tehát a tudósok vezette kutatóhelyek számottevő része eleve reménytelen helyzetbe kerül a kutatások szervezése szempontjából. Ez olyan sok kárral és nehézséggel jár, hogy ebbe nem szabad belenyugodnunk. A mi tudományos közéletünknek is meg kell barátkoznia a menedzser tipusu vezetővel. Más kérdés, hogy hol találjuk őket . Külön nem képezünk ilyeneket, de minden szakmában akadnak specialisták, akik képességeik és tapasztalataik alapján alkalmasak erre a szerepre. Lehet, hogy nem kiváló tudósok a szakmában, sőt az is lehet, hogy eredeti szakmájuk szerint jogászok vagy közgazdák, de a szervezés-vezetés szerepében többre képesek, mint a szakma legkiválóbb tudósa. A nagyobb kutatóintézetek szervezeti felépitése sok mindent eldönt, viszont nincs séma a legmegfelelőbb megoldásra. Általános szervezési irányelvek azonban vannak. Egyik ilyen, hogy a centralizáció és a decentralizáció adott körülmények között legmegfelelőbb egyensúlyát kell elérni. Gyakorlatilag nagyobb veszély a túlzott centralizálás. De én magam keserű tapasztalatokat szereztem a túlzott decentralizációval. Az előbbi felesleges bürokratizmust szül és az alsóbbszintü kezdeményezések elsorvasztását idézi elő, az utóbbi pedig "kiskirályságokat" hoz létre és az intézet szétesését eredményezi. KUTATÁSOK TERVEZÉSE ÉS ELBÍRÁLÁSA A kutatások tervezése a legkritikusabb pont egyegy kutatóhely szervezésében. A gazdaságirányítás reformja előtt a tervezés uralkodó módszere az volt, hogy intézeti javaslatok alapján az irányitószervek hagyták jóvá a kutatási terveket, és az intézetet fenntartó szerv költségvetésileg finanszírozta a kutatásokat. A reform után azonban megváltozott a helyzet. Széles körű gyakorlattá vált a kutatások megrendelése a felhasználók részéről, ez az alkalmazott, illetőleg a célkutatások területe. Emellett az a módszer is kialakult, hogy a minisztériumok kutatásokat finanszíroznak, tehát ők rendelik meg a témákat. Továbbra is a régi tipusu költségvetési finanszírozás van érvényben az akadémiai kutatóintézetekben, de már nem tervjóváhagyással összekötve. Egy bizonyos: a tervezés módszere és meghatározói még nem alakultak ki megfelelően és nem is konszolidálódott ez a tevékenység. A mai helyzet sokféleképpen Ítélhető meg, de a kibontakozás útját már elég határozottan látjuk. Bizonyosnak tekinthetjük a következőket: - a rendelések, illetőleg a kutatási megbízások a maguk helyén bevált tervezési módszernek tekinthetők; 18