Tudományszervezési Tájékoztató, 1970
1. szám - Figyelő
a tudományos-műszaki forradalom és a szocialista forradalom viszonyai között a fejlett szocialista társadalom kibontakoztatásához lényegesen hozzájáruljon. Ezt a feladatot csak ugy képes ellátni, ha a követelményeknek megfelelő modern kutató-akad émiává alakul. Az Akadémia rendes és levelező tagjai különleges tudományos hatalmat jelentenek. Az akadémiai tagok igen hatékonyan tevékenykedhetnek a tudományok elméletileg megalapozott integrálásában, a kutatás uj fejlődési irányainak megítélésében és értékelésében. Egyedülálló lehetőségeiket kutatóintézeteik és munkatársaik közreműködésével realizálják, 1946-ban, amikor az Akadémia megkezdte működését, már felmerült bizonyos reform szükségessége; a kutató szemlélet megvalósulása érdekében öt uj osztályt szerveztek, hangsúlyozva a további átszervezés fontosságát. Az osztályok a tudományos munka akkori társadalmasitási fokának feleltek meg; létrejött ugyan a kutatás és a gyakorlat összehangolása, de csakhamar kiderült, hogy e szervezeti formák nem tartanak lépést a fejlődéssel. A mostani akadémiai reformtervezet egyik leglényegesebb pontja kimondja: "Az Akadémia probléma— orientée ióju osztályainak feladata, hogy különböző tudományágak akadémikusai együttes munkájukkal komplex problémákat oldjanak meg a szocialista társadalom hasznára. A nemzetközi fejlődést követve, ezen osztályok a kérdésfelvetés uj módjait dolgozzák ki, megtárgyalják a diszciplínák és határterületek egybeolvadásának problémáit és megvilágítják ennek jelentőségét. A probléma-orientációjú osztályok tevékenysége figyelemmel kiséri a tudományok fejlődésének dinamikáját. A tudományok integrálódását és differenciálódását számbavéve, a fejlett szocialista társadalmi rendszer felépítéséhez vezető eredmények elérésére törekednek. A kérdésfelvetés tartalmilag uj módja elvi jelentőségű. A tudományok integrálódása folytán a legkülönbözőbb tudományágak együttműködése szükséges a kérdések megválaszolásához, s ez a kooperáció egészen a probléma megoldásáig tart. A probléma-orientációjú osztályok korlátozott időtartamra alakulnak. Az osztály munkája egy állandó magra támaszkodik, mely a munka folytonosságát biztosítja. A munkatársak körét a mindenkori feladatnak megfelelően bővithetik vagy szükithetik, és feltétlenül szükségesnek tartják fiatal tudósok bevonását is. Hosszas tanácskozás után 1968 szeptemberében tették meg az első kezdeményezéseket a probléma-orientációjú osztályok létesitésére. A kiidnulási pont minden esetben a tudományok integrálódásából és differenciálódásából fakadó tartalmilag uj kérdés felvetése volt, aminek alapján meghatározzák a konkrét feladatot, a határidőket és részletes munkatervet készitenek. Nagy figyelmet forditanak az interdiszciplináris vonatkozásokr a , vagyis arra, hogy két tradicionálisan önálló tudományterület milyen viszonyba léphet egymással. A cél az, hogy 111