Tudományszervezési Tájékoztató, 1969
6. szám - Szemle
A hasonló nemzetközi statisztikák fejlődését is az jellemzi, hogy először a kutatási szféra került tudománypolitikai és statisztikai szempontból a figyelem középpontjába, s a szoros tartalmi összefüggések feltárulása vezetett később a kutatásfejlesztés egységes tudománypolitikai és statisztikai szemléletéhez. Hazánkban már korábban felmerült a kutatási statisztika K+F statisztikává történő átformálásának igénye, de az ehhez szükséges statis ztikai feltételek /például a fejlesztési szféra megfelelő adatnyilvántartása, a megfelelő statisztikai mutatószámrendszer, fogalmi meghatározások és speciális statisztikai módszertan kidolgozása, bizonyos szubjektiv előfeltételek/ mindeddig hiányoztak. Az irányitó szervek részéről is csak az utóbbi időben jelentkeztek erőfeljesebben az egységes kutatási-fejlesztési statisztika iránti igények. A kutatás-fejlesztés hazai bázisát jellemző statisztikai mutatók közül eddig csak a ráfordítások összegét tudtuk meghatározni, mégpedig általában nem a felhasználóknál történő felmérés, hanem elsődlegesen a finanszírozó szervek adatai alapján. Emiatt a felhasználás részletes strukturája statisztikailag nem volt kimutatható. A K+F bázis egészének munkaerőéllományáról csak reprezentatív felmérések és különböző becslések alapján lehetett képet alkotni, a fejlesztési szféra eredmény-mutatóiról pedig egyáltalán nem volt országos áttekintésé lehetőség. A MEGFIGYELÉSI KÖR BŐVÜLÉSE A statisztikai megfigyelés köre 1968-ban jelentősen kibővült a fejlesztési tevékenységet végző vállalatok irányában. E bővülés a legszemléletesebben nem a megfigyelt szervezetek számának növekedésével, hanem az országos K+F ráfordítások megfigyelési körébe tartozó hányadának növekedésével szemléltethető, mert egyrészt a K+F tevékenységet végző vállalatok jelentős része korábban is adatszolgáltató volt, de csak kutatási tevékenységéről kellett számot adnia; másrészt, koncentráltabb szervezetek /nagyvállalatok, trösztök/ esetében az adatszolgáltató szervezetek számának kisebb növekedése is lényegesen nagyobb mértékű volumen növekedést jelent. Mig 1967-ben a hazai K+F ráfordításoknak 67 %-a tartozott a kutatási /és bizonyos részben már akkor is a kutatási-fejlesztési/ statisztika megfigyelési körébe, addig ez az arány 1968-ban meghaladta a 96 %-ot. A megfigyelési kör tehát —ráforditási alapon számitva— 1968-ban az előző évihez képest több mint 42 %-kal bővült. A megfigyelési körbe bevont szervezetek száma az 1967. évi 94-7-ről I968ban 1 042-re emelkedett. A megfigyelt kutatóintézetek és tanszéki kutatóhelyek száma 862