Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

főnyi kutató plusz mérnök állomány 16 %-át teszi. Minthogy egyetlen kutató foglalkoztatása.a K+F területén /számitásba véve a műszaki segéderőket, termelési kiadásokat stb./ átlagosan körülbelül évi 10 000 fontra rug, 5 ООО kutató foglalkoztatása a kormánynak évi 100 millió fontjába kerül. A TMVB fő célja, hogy megkisérelje ebből a kiadásból a lehető legnagyobb nemzeti hasznot húzni. Létfontosságú tehát, hogy az ország miként aknázhatja ki maximálisan a közpénzből finanszírozott védelmi és polgári K+F-t. A "legtöbb" kifejezés egyfelől a nemzetbiztonság, másfelől a gazdasági növekedés és export kritériuma alapján definiálható. A technikai ujitás folyamatának világos megértése elengedhetetlen, ha a feladat ésszerű politika megfogalmazása és ennek fel kell ölelnie a magánipar és a kormány által finanszírozott intézmények közötti részletes kapcsolatot is. AZ ÚJÍTÁSI LÁNC Az első megállapítás olyan polgári és honvédelmi K+F-re vonatkozik, amelytől azt várják, végtermékhez vezessen. Az elmúlt néhány év alatt ugyancsak világossá vált, hogy a technikai ujitás folyamatának, mint egésznek és mint a gazdasági növekedési folyamat részének alapos átgondolása rendkívül fontos mozzanat. Leegyszerűsített, sematikus formában, az eredményes technikai ujitás összefüggő lépések sorozatának képzelhető: tiszta tudomány, alkalmazott tudomány, találmány,fejlesztés, prototipus tervezés, gyártás, marketing, értékesítés és nyereség. Az első lépések, érthetően»nemzeti erőforrásokat használnak fel /azaz: pénzbe kerülnek/, és csak a későbbi lépések járulnak hozzá a nemzeti erőforrásokhoz /azaz: hoznak pénzt/. Ezért, általában, K+F-hez kezdeni a későbbi termelés és marketing lépéseinek előrelátása nélkül gazdaságilag értelmetlen. A K+F ÉS AZ UJITÁS KÖLTSÉGE Ujabban általánosan ismeretessé vált, hogy a K+F költsége /a pénz- és munkaerőráforditás/ csak egy kis része, mintegy tizede az eredményes ujitás teljes költségének. A K+F-nek az egész ujitási folyamathoz mért aránya sok tényezőtől függően nagymértékben változhat különböző gyártmányoknál. Ezért ezt az itt feltételezett 10 %-os költség-tényezőt csak jellemző számként szabad értelmezni. Ebből következik, hogy gazdaságilag általában nem ésszerű például 1 millió font elköltése valamely K+F tervre, ha nem mozgósítható további 10 millió font a terv megvalósítására is. 86