Tudományszervezési Tájékoztató, 1969
1. szám - Szemle
SZEMPONTOK A KUTATÁSI "PIAC" TANULMÁNYOZÁSÁHOZ Noha nem sok ország ad számot kutatási potenciálja egészéről, a kutatási potenciálról rendelkezésünkre álló statisztikák mind azt mutatják, hogy a tudomány a leggyorsabban fejlődő ipar. Vitatható, vajon a legfejlettebb országokban a kutatási erőforrások növekedése hamarosan eléri-e a plafont, de bizonyos, hogy továbbra is nőni fog, mihelyt a világ más, igen nagy népességgel és nagyszámú potenciális kutatótehetséggel rendelkező országai saját kutatói, ujitói és feltalálói tevékenységüket erőteljesebben fejleszteni kezdik. A világ alap- és alkalmazott, /természet- és társadalom-/ tudománya igen gyorsan bomlik különféle uj ágakra. Azuj problémák és kutatási területek lavinaszerűen zudulnak a világ kutatóira, s ezzel méginkább megnehezitik a kutatási programok és a végrehajtásukat szolgáló intézményes keretek meghatározását. A kutatók nagyobb száma és egyre több eredménye elmélyiti a kommunikáció problémáit, a kutatási eredmények átviteli, továbbitási, közlési és feldolgozási nehézségeit. Egyre többen vetik fel azt, hogy a jelenleg ismert társadalmi kommunikációs eszközöket /előadások, cikkek, konferenciák, stb./ ujabb formákkal kell helyettesíteni. A tudomány módszertanának és technikájának bonyolultabbá válásával a tudománypolitikában nemcsak több diszciplina szakemberére van szükség, de igény jelentkezik igazgatási és tervezési szakemberekre is. A kutatómunka irányításában és általában a tudománypolitikában uj formák, technikák jelennek meg. Ilyen például a csoportos kutatás, az interdiszciplináris kutatás, a rendszerszervezés, a PERT és egyéb módszerek. Egyre nagyobb tért hódit minden kutatástipusban az automatizálás , melyet nemcsak magában a kutatásban és adatfeldolgozásban, hanem a kutatás irányításában, tervezésében is alkalmaznak. A mai kutatás egyik jellegzetessége, hogy a felfedezés és az alkalmazás között eltelt idő megrövidül. Ugyancsak csökken a kutatási eredmények "felezési ideje", s ez egyaránt érvényes az alapkutatásból származó adatokra vagy elméleti eredményekre és a technikai jellegű kutatások termékeire és folyamataira. Az elavulás nemcsak a kutatási eredményeket és termékeket, hanem a módszereket is érinti, s egyre gyorsul: a kutatási technikák és eredmények élettartama lényegesen rövidebb, mint az átlagos kutató "szakmai élete". Ennélfogva a kutatóknak állandóan tanulmányozniuk kell az ujat, hogy lépést tarthassanak szakterületük fejlődésével. Korunk változó tudományának itt felsorolt jellegzetességei azt mutatják, hogy a tudomány analitikus modelljének elkészitése a fentiekben kifejtett elvek alapján aligha lehetséges a társadalomtudományok jelenlegi állása mellett. Számos kisérlet történt eddig is a tudományos rendszer és kölcsönhatásai elemeinek egyszerű és konkrét meghatározására, de ezek vagy naivak /például azok, amelyek valamiféle Newton vagy Kepler-féle törvényeket szeretnének találni a tudomány fejlődésére, s eb38