Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

ni és később felhasználni, hogy összefüggésben álljon az országos tudománypolitikával. Az országos tudománypolitikát három folyamatból álló folyamatos kommunikációs rendszernek kell tekinteni. E három folyamat: a tudománypolitika kidolgozása, ügyvitele /adminisztrációja/ és végrehajtása, amelynek alkotóelemeit a visszacsatolási hurok rendszere köti össze. A modellnek alakithatónak kell lennie, hogy változó döntéshozói környezetben alkalmazható legyen. Az ilyen tipusu alakitható modelleket egyre gyakrabban alkalmazzák különféle társadalmi rendszerek tervezésének és ellenőrzésének vizsgálatára. Ha a politikát folyamatos kommunikációs rendszerként határozzuk meg, mely rendszernek a modell szerves változó része, ez egyet jelent azzal, hogy olyan közügyeket mint a programozási, tervezési és költségvetési rendszer,uj szemszögből vizsgáljunk. Ez a különféle szerveseteknek, kormányhivataloknak, minisztériumoknak segitséget nyújt abban, hogy célkitűzéseiket pontosan és folyamatosan meghatározzák, kiválasszák közülük a legsürgősebb feladatokat, s programok formájában biztositsák azok végrehajtását a legkevésbé költséges és egyben a leghatékonyabb eszközökkel. Ugyancsak elősegiti a hivatalos szervek munkáját azzal is, hogy különböző információk segítségével az általuk kiválasztott programok költségigényét, valamint a pénzráforditások egységre jutó részét évekre előre meghatározzák. Az adott ország tudomány modelljének, amely a tudománypolitikában vagy programozásban jut kifejezésre, két célt kell szolgálnia: a/ csökkenő bizonytalanságu válaszokat kell adnia az ország tudományos rendszerének helyzetéről, "input" és "output"-járól, belső és külső gazdaságosságáról és hatékonyságáról; b/ lehetővé kell tennie a tudománypolitikai folyamatok koordinálását más társadalmi /például gazdasági-, honvédelmi-, oktatásügyi-/ politikákkal és elő kell mozditania azok kölcsönhatását a tudományos rendszerrel. A TUDÁSANYAG SZINTJE A második tényező, melytől bármely tudományterület modelltípusának kiválasztása függ, nem egyéb mint a modellben képviselt jelenségsorozatról szerzett tudásanyag szintje. A tudományos rendszerről, főbb összetevőiről, folyamatairól és a társadalom más alrendszereivel való kölcsönhatásáról rendelkezésünkre álló és általánosan elfogadott ismereteink jóval szerényebbek, mint a gazdasági vagy oktatásügyi alrendszerekről szerzett ismereteink. Minthogy ezek az ismeretek olyan csekélyek, hogy még az ismeretlen területek feltérképezése is nehézségbe ütközik, a tudománypolitikai célú modelljei megválasztásának a legegyszerűbb tipusokra kell szoritkoznia. A tudománypolitikai célokra szükséges modellek a tudománnyal "makro33