Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

6. szám - Szemle

Mint a 6/a. és 6/Ъ. ábrából kitűnik, csak olyan tárgyrendszer esetén kapunk hierarchikus információ-áramlást, amelynek összetevői párhuzamosan vannak kapcsolva, és ahol az egész rendszernek csak egyetlen outpotja van. Minden más esetben, különösen, ha figyelembe kell venni az alkotóelemek közötti visszacsatolást is, a hálózatok sokasága állhat elő. Természetesen a szakértők közötti összeköttetést lehet felügyelőn vagy elöljárón át is vezetni. Akkor azonban a közvetített közlések száma megkétszereződne, bár a csatornák számát a lehetőséghez képest csökkentik. Amennyiben az ilyen felügyelőnek nemcsak közvetíteni, hanem ellenőrizni is kellene, magában kellene egyesíteni az összes szakértők minden képességét. Ajánlatos a közlési csatornákat mindkét irányban nyitva tartani, úgyhogy ne csak panaszokat, hanem közvetlen válaszokat is lehessen közvetíteni. Egész sor hasonló feltevés képzelhető el, de ez meghaladná a jelen fejtegetések keretét. Ezért csak néhány lehetőséget sorolunk fel: - a szervezeti felépítésnek a szerepek differenciálódására és a tekintélyre gyakorolt hatása. - a kérdés világos megfogalmazásának befolyása, - a csoport-célok és egyéni-célok viszonya. Különösen fontos lenne empirikus kutatás a fennálló kutatási- és fejlesztési állapotokról és az egyes tervek lefolyásáról. A modellek hasznossága és érvényessége csak ilyen megfigyelések és kiértékelések révén birálható el. Mint a bevezetőben megállapították, a fenti fejtegetések csak ideiglenes /előzetes/ beszámolók a kutatás meglehetősen korai stádiumában. Nem teljesek és nem alkotnak zárt elméletet. Céljuk csak annyi, hogy bemutassák a problémákat és néhány fogalmat, s kiindulópontot javasoljanak e problémák kezeléséhez. Összeállította: Tóth István 977