Tudományszervezési Tájékoztató, 1968
6. szám - Szemle
alternatívák számának növekedésével és a feladat megoldása következményeinek pontosabb értékelésével, kielégítőbb és biztositottabb lesz. Különösen a terv kezdetén, de egész tartama alatt is uj eszmék és szempontok áramlanak a rendszerbe. Ezáltal komplikáltabb lesz és változatossága növekszik. Ezzel szemben a fent emiitett aktivitások a változatosság csökkentésére irányulnak: a feladat megoldottnak tekinthető, ha kiküszöbölték a különböző variánsokat. Az ötletek és gondolatok termelése megértésének egyik, de vitatott lehetősége az, hogy asszociatív folyamatként értelmezik: bizonyos kiváltó ok egész sor asszociációt indit meg, amelyek többé-kevésbé irányítottak. Ha N = az asszociációk száma t idő alatt, akkor érvényes a tapasztalatban jól bevált képle t' N = С /1 - e~ m t/ /С és m állandók/ Az egyenlet azt jelzi, hogy az adott ösztönzésre képzett asszociációknak van egy С telítettségi értéke. Várható, hogy a különböző személyek közötti asszociációk kicserélése emeli ezt a küszöbértéket, mert minden uj asszociáció uj ösztönzőként hat a másik személyre. Ezért állandóan változtatják azt a tárat, amelyből az asszociációkat meritik. Ezáltal nemcsak С növekszik, de nagyobb lesz a képzett asszociációk különbözősége is, annál inkább, minél magasabb a résztvevők tudásának területe. A jó ötlet esélye már csak azért is növekedik, mert a felmerülő ötletek száma nő. Olyan előljáró, aki ezt a folyamatot ellenőrizni, szűrni kivánná, csak csökkentené a hasznosítható elgondolások számát. Mindezek azonban csak durva megközelítések, fontos, hogy egységes modellbe foglalják őket. Az eddigi fejtegetések főleg a szervezet általán os jellemzőit tárgyalták. A továbbiakban megvizsgáljuk egy konkrét terv szervezeti felépítését. EGY KONKRÉT SZERVEZETI PÉLDA A szerző ugy tekinti a kollektívát, mint a résztvevők egy csoportját, akiknek munkáját össze kell hangolni. Minden A^ résztvevőnek a közös célra vonatkozó számos tevékenységet jelölnek ki, amelyek közül a terv minden fázisában egyet-egyet kell elővenni. Ezenkivül minden A^-t ellátnak a tárgy viselkedésére vonatkozó megfigyeléssel. A résztvevők közötti kapcsolatok szervezetét matrix szemlélteti. A matrix minden A^ eleme azt mutatja, van-e közlési csatorna A^ és A^ között vagy nincs. Feltételezik, hogy mindenki a cél elérésére összpontosít. A tevékenységek, megfigyelések és közlések költségekkel járnak. A kollektíva nettó nyeresége az elért eredmény és a költségek közötti különbség. Ezt a nyereséget maximálni lehet megfelelő szervezeti szerkezettel, és a csoporton belüli közlések szabályozásával.továbbá a megfelelő eljárás megválasztásával . A legegyszerűbb eset az úgynevezett háromfázisú csoport /team/, emlékezet és tanulási képesség nélkül. Erre az esetre mértékegységet vezetnek 974