Tudományszervezési Tájékoztató, 1968
6. szám - Szemle
A probléma bonyolódik, ha olyan különböző képesitésü szakértő dolgozik együtt, aki a kutatási terület egy-egy részén otthonos. Ajánlatos a kutatási területet ugy felosztani, hogy minden szakértő olyan területet kapjon, ahol önállóan több lépést tehet, és ahol érvényesül az az adottsága, mellyel megérzi, hol kell a megoldást keresni. Ha ez nem is érhető el mindig, erre kell törekedni. A PROBLEMA-MEGOLDAS FOLYAMATA A kutatás és fejlesztés másik fo::.i az, amit a "probléma-megoldás" kifejezés fed. Itt probléma alatt egy megfogalmazott kérdést értenek, amelyre több alternativ válasz lehetséges. A kollektíva minden tagjáról feltételezik, hogy esélye van a problémát egyedül megoldani. Ez valószinüségszámitással lenne megállapítható. Itt főleg két szempontot vesznek figyelembe —amely befolyásolhatja annak valószínűségét, hogy a kooperativa megtalálja a megoldást— mégpedig: a résztvevők s-zámát és a megoldandó probléma felosztását. Lengyen X^ annak valószínűsége, hogy az A^ személy az egész problémát egyedül megoldja. Legyen továbbá lehetséges az "X" problémát "h" részproblémára: X^, X^ .... X^ felosztani, amelyeket azonban meg kell oldani. Az X^ tehát csak akkor érhető el, ha az X^ ^ már megoldódott. Az X^ megoldás az X probléma megoldása, p^ annak valószínűsége, hogy A^ megoldja az X.. részproblémát. Ebben az esetben annak valószínűsége, hogy A az egész problémát maga oldja meg: p. = p., . p P-v i XX íe ik Viszont r személy A^, Ag, ....A^ közösen fáradozik a probléma megoldásán. Annak valószínűsége p r, hogy a problémát közösen megoldják: к Pr = X 3=i X Л - P / j=i Tegyük fel, hogy minden A^ azonos képességekkel rendelkezik, s hogy minden részprobléma egyformán nehéz, azaz valamennyi p^ azonos. Akkor: 1/k P i k = P , ahol p annak valószínűsége, hogy egy személy maga oldja meg a problémát. Ebből következik: p r = /1 - /l-p l A/r/ k. Ebből levezethető, hogy p^ értéke a résztvevők r számával és a lépések к számával emelkedik. 969
