Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

6. szám - Szemle

Minden kisérlet tehát vagy a megoldást adja vagy választ egy alternatívára. /На a kisérlet nem hoz eredményt, azt közli, hogy jobb vagy rosszabb volt-e az előző kísérletnél./ A legjobb kutatási stratégia az,ahol minden sikertelen kisérlet után a fennmaradó kutatási területeken egyenlően elosztják a következő kísérleteket, azaz r résztvevő esetén a fennmaradó területet r + 1 részre osztják és az r-edik tagnak a következő kisérlet r-edik részletét jelölik ki. Igy a fennmaradó kutatási terület minden lépés után /r-l/-edrészre csökken. A lépések maximális száma /nagy N esetén körülbelül a lépések átlaga/ igy alakul: T T log N r max r — о—

—j— log /г+1/ А Т^ lépésszám csökkenése az г résztvevő közötti munkamegosztással, az egyes kutató számára szükséges T. lépéshez viszonyitva: T ~ log 2 T

x log /г+1/ Tehát a munkamegosztással elért nyereség "d" esetben lényegesen kisebb, mint a, b, с vagy fizikai munka esetében. Ha a kutatási költségeket is összehasonlítjuk az olyan esetekkel, ahol ezek függetlenek a személyek számától, kiderül, hogy a résztvevők számának emelkedése esetén gyorsan növekednek. A kutatási idő összehasonlítása 2/a. ábra, a kutatási költség összehasonlítása 2/h. ábra. 2/a. ábra 0,0 8 10 r személyek száma T^ az eredmény elérésének ideje egy személy számára T^ az eredmény elérésének ideje r személy számára 967