Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

2. szám - Figyelő

Csak erőteljes injekció biztosithatná a szükséges "létminimumot", amelyet a jelzett tanulmány szerzője, 1964-re vonatkozó nemzetközi összehasonlitó vizsgálatai alapján, mintegy két milliárd schillingben, a bruttó nemzeti termék körülbelül egy százalékában jelöli meg. Ezzel szemben a mult évben Ausztriában csak 603 millió schillinget forditottak kutatásokra és fejlesztésre. 1,4 milliárd schilling hiányzik tehát a minimumnak tekintett összegből. A kutatásra és fejlesztésre forditott kiadások részaránya a bruttó nemzeti termékben Ausztriában 0,33 %, mig Belgiumban körülbelül 1 %, Hollandiában körülbelül 1,8 %, a Német Szövetségi Köztársaságban körülbelül 1,3 %, Svájcban, Franciaországban és Svédországban körülbelül 1,7 %, Nagy-Britanniában 2,2 %, az Egyesült Államokban pedig körülbelül 3,1 %• Az egy főre jutó kutatási és fejlesztési kiadások Ausztriában 100 schillinget, Norvégiában 341 schillinget, Belgiumban 374, Hollandiában 511, a Német Szövetségi Köztársaságban 537, Svájcban 704, Franciaországban 742, Svédországban 752, Nagy-Britanniában 851, az Egyesült Államokban pedig 2 463 schillingnek megfelelő összeget tesznek. Ausztriában a lakosságnak nem egészen egy ezreléke kutató. Ez az arány Belgiumban 2,5-ször akkora, Hollandiában с saknem háromszor, Nagy-Britanniában több mint négyszer, az Egyesült Államokban több mint 6,5-ször, a Szovjetunióban pedig több mint hétszer akkora. Az osztrák kutatók kedvezőtlen helyzete még abból is kitűnik, hogy a főiskolai szektorban egy tudósra átlag csak egy segéderő jut, jóllehet a nemzetközi statisztika azt mutatja, hogy egy tudósnak mintegy három segéderőre van szüksége. Mindezen túlmenően Ausztriában az egy tudósra jutó évi kiadás rendkívül csekély. Ez a körülmény a kutatószemélyzet alacsony fizetésére mutat, és azt eredményezi, hogy a tudósok kivándorolnak más országokba, ahol gyakran korábbi fizetésük többszörösét kapják. A tudomány rendkivül nehéz helyzetének a gazdasági életre gyakorolt hatását számokban nehéz kifejezni. A kutatás kihatása a termelékenységre ez idő szerint vizsgálat tárgyát képezi. Ez kétségkívül igen komplikált kérdés. Az osztrák kutatás szomorú helyzete aránylag könynyen kifejezésre jut a találmányok fizetési mérlegében. Ez a mérleg mintegy 272 millió schilling deficittel zárul. A szaldó Ausztria csaknem minden viszonylatában passzív. A deficit a hasonló nagyságú Svájccal szemben a legnagyobb, ezután következik Nyugat-Németország, az Egyesült Államok és Franciaország. Különösen nyugtalanító ebben a statisztikában, hogy a szabadalomimport nő, a szabadalomexport pedig stagnál. Sovány vigasz annak megállapítása —hangsúlyozza a szerző—, hogy az osztrák kutatás és gazdaság csekély eszközeivel a lehető legjobbat nyújtja. Sovány vigasz, ha elismerik a kutatás jelentőségét, és az 1964-es költségvetési év óta az állam részesedését a kutatási kiadásokban mintegy 30 %-kal növelték. A kutatási kiadások részaránya a bruttó nemzeti termékben ebben az évben 0,4 % körül 343